Mengisztu uralma idején a holttestek látványa hozzátartozott az utcaképhez
2020. május 28. 08:21 Czókos Gergő
Éhínség és kényszeráttelepítés
Miközben a Derg hatalomátvételének tizedik évfordulóján a rezsim több millió dollárt felemésztő rendezvénysorozattal ünnepeltette magát, az 1984–1985-ben Etiópia északi régióit sújtó, kivételes médiafigyelemmel (gondoljunk csak a Live Aid koncertre) kísért éhínségben mintegy 400-500 ezren haltak éhen.
Mengisztu Etiópia északi tartományainak, Tigré és Wollo lakosainak a termékenyebb déli területekre történő erőszakos áttelepítésével próbált meg úrrá lenni a helyzeten, kevés sikerrel. Amellett, hogy az áttelepített lakosság nem kapta meg a kellő segítséget a hatékony termelés kialakításához, és több száz kilométerre kerültek egykori otthonuktól, sokakat életmódváltásra is kényszerítettek.
A korábban elszórt tanyákon élő lakosokat falvakba terelték össze, az egykori városlakókból földművesek lettek, a vándorló életmódot folytató pásztorok pedig kénytelenek voltak letelepedni. A kényszeráttelepítés és falvasítás mögött a lakosság ellátási nehézségeinek enyhítése mellett a rezsim megdöntésében később kulcsszerepet játszó, etnikai alapon szerveződő felszabadítási mozgalmak egyikétől, a Tigréi Népi Felszabadító Fronttól való félelme, a harcosok népi bázisuktól való elszigetelése húzódott meg.
A fent tárgyalt intézkedések körülbelül egymillió embert érintettek, a középső és déli régiókban pedig további milliós tömegek „átcsoportosítása történt” meg. Ez a hatalmas szám még így is alatta maradt a Derg által kitűzött célnak, az akkori lakosság több mint felét kitevő 30 millió ember falvakba kényszerítésének és/vagy áttelepítésének.
A Derg emellett a függetlenségi mozgalmak akcióira is a nemzetközi emberi jogi egyezményekkel össze nem egyeztethető lépésekkel reagált, így a vörös terror alatt megkínzottakkal, kivégzettekkel és a hiányukat elszenvedő családtagjaikkal, valamint a kényszeráttelepítettekkel együtt sok millióra tehető a diktatúra áldozatainak száma.
Egy régi barátság felmelegítése
Mengisztut végül a belső ellenzék megerősödése, az évtizedekkel korábban Etiópiához csatolt Eritrea függetlenségéért harcoló fegyveres erőkkel szemben vívott háború elvesztése, valamint a végóráit élő Szovjetunióból érkező támogatás megszűnése késztette lemondásra. 1991 májusában sértetlenségének, valamint szabadon távozásának biztosításáért cserébe amerikai és olasz közvetítéssel átadta a hatalmat egy ideiglenes kormánynak.
Mengisztut Zimbabwe – a hatalomból nemrég eltávolított – diktátora, Robert Mugabe fogadta be, aki nem felejtette el a „vörös négusnak”, hogy az 1970-es években komoly segítséget nyújtott az akkor még Rhodesia néven ismert ország fehér vezetése elleni küzdelmében. Mengisztu, akit a zimbabwei fővárosba, Hararéba érve még a sírás kerülgetett, később egyes értesülések szerint még régi barátja tanácsadójának is felcsapott.
Bár Mengisztu kijelentette, „még egy legyet sem lenne képes megölni”, az ellene felhozott vádak pedig ellenségei kitalációi, 2007-ben távollétében életfogytiglani börtönbüntetésre, majd egy évvel később halálra ítélték Etiópiában.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
