Halotti üzenet lehet a jeruzsálemi Siloám-felirat
2026. június 6. 10:15
A mintegy 2700 éves jeruzsálemi Siloám-felirat nem egy mérnöki teljesítményt ünneplő emlékmű, hanem az építkezés során elhunyt munkásoknak szóló halotti üzenet lehet - véli Ariel Cohen izraeli nyelvész. Az új elmélet alapvetően átírja a bibliai régészet egyik legfontosabb óhéber nyelvemlékének eddigi értelmezését, rávilágítva a vaskori zsidó temetkezési és gyászkultúra eddig ismeretlen aspektusaira.
A Kr. e. 8. században, Ezékiás júdai király uralkodása alatt épült, mintegy 530 méter hosszú föld alatti vízvezeték a Gihón-forrás vizét vezette a Siloám-medencébe, biztosítva Jeruzsálem vízellátását egy esetleges asszír ostrom idején.
A mészkőbe vájt alagút falán 1880-ban felfedezett felirat – a hagyományos történelmi konszenzus szerint – azt a pillanatot örökíti meg, amikor a két ellentétes irányból haladó munkáscsapat csákányai összeértek. Ariel Cohen, a Negev-sivatagban működő Ben-Gurion Egyetem nyelvészprofesszora azonban rámutatott: a szöveg diadalmas olvasata számos fizikai és nyelvészeti anomáliával küzd.
A kutató elemzése három alapvető ellentmondást azonosított. Elsőként a geográfiai elhelyezkedést: a felirat a földrajzi adatok alapján jelentős távolságra található a két csapat tényleges találkozási pontjától, amelyet a sziklafal jellegzetes, cikkcakkos vágásnyomai egyértelműen kijelölnek.
Másodszor, az akusztikai leírás sem helytálló. A szöveg szerint a munkások csupán mintegy másfél méteres távolságból hallották meg egymást, holott a mészkőalagutak akusztikai vizsgálatai bizonyítják, hogy a kőfejtés zaja ennél jóval messzebbről is érzékelhető. A harmadik, legjelentősebb anomália a felirat elhelyezése: a kifaragott szöveg egy olyan sötét, szellőzés nélküli szakaszon található, ahol az építkezés befejezése után senki sem olvashatta azt.
Az újraértelmezés kulcsa a szövegben szereplő „zdh” kifejezés, amelyet a korábbi fordítások jobb híján „repedésként” értelmeztek, noha a helyszínen semmilyen kőzetrepedés nem található. Cohen rámutatott, hogy a szó feltételezett gyöke (zwd vagy zyd) a héber Bibliában – konkrétan a 124. zsoltárban – is feltűnik, ahol hirtelen lezúduló, pusztító víztömeget jelöl. A nyelvész hipotézise szerint a járat építése közben, a forrás visszaduzzasztása során a védőgát átszakadhatott, és a betörő víz több munkás halálát okozta.
A vaskori Izraelben elterjedt másodlagos temetkezési szokások szerint az elhunytak a végső nyugalomra helyezésig egy átmeneti sírban pihentek, és a korabeli hiedelmek alapján a lelkük a haláluk helyszínének közelében maradt. Cohen ebből arra következtet, hogy a Siloám-felirat valójában nem az élőknek, hanem az elhunytaknak szóló vigasztaló üzenet volt, amely a sötétben tudatta a baleset áldozataival: a mű elkészült, a víz akadálytalanul áramlik a városba.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
