Máig rejtély, hogyan kerültek emberi csontok az Antarktiszra

2026. július 5. 19:54 Múlt-kor

Az Antarktiszon a modern kutatóállomások megjelenése előtt nem alakult ki állandó emberi település: bár egyes kutatók feltételezik, hogy a maori hagyományokban szereplő Hui Te Rangiora polinéz hajós a 7. században elérhette az antarktiszi vizeket, a kontinens első hiteles észlelését 1820-ra teszik, amikor Thaddeus von Bellinghausen orosz felfedező expedíciója során egyszer csak egy magas jégpartot vett észre. 

Éppen ezért keltett nagy feltűnést, amikor 1985-ben Daniel Torres Navarro chilei biológus a kontinens északi részéhez közeli Yámana-parton egy emberi koponyára bukkant. A környék alapos átvizsgálása során azonban a kutatók kezdetben nem találtak további emberi maradványokat, viszont a későbbi vizsgálatok alatt egy combcsont és néhány további csontdarab is előkerült, amelyek valószínűleg ugyanahhoz a személyhez tartoztak.

Az antropológiai és radiokarbon-vizsgálatok alapján a maradványok egy fiatal nőhöz tartoztak, aki 1819 és 1825 között halhatott meg, és nagy valószínűséggel Chile területéről származott. A kutatók szerint ez az időpont különösen figyelemre méltó, mert egybeesik az Antarktisz első ismert felfedezőexpedícióinak időszakával. 

A kutatók több magyarázatot is megfogalmaztak arra, miként kerülhettek a maradványok a kontinensre. Az egyik feltételezés szerint a nő egy 19. századi fókavadász-expedíció tagja lehetett, akit ismeretlen okból a parton hagytak. A másik lehetőség szerint a hajón halt meg, majd – a korabeli tengerészeti szokásoknak megfelelően – a tengerbe temették. Ebben az esetben az óceáni áramlatok sodorhatták a holttestet a partra, ahol dögevő madarak széthordhatták a csontokat. 

Az évek során a kutatók többször is visszatértek a lelőhelyre újabb emberi maradványok reményében, ám a koponyán és néhány csontdarabon kívül semmi sem került elő, így a történet számos részlete máig tisztázatlan maradt.