Kutyaszőrrel gyógyíthatták a másnaposságot 3000 évvel ezelőtt
2026. július 7. 08:57 Múlt-kor
Az ókori Közel-Kelet lakói nemcsak ismerték a túlzott alkoholfogyasztás kellemetlen következményeit, hanem gyógymódot is kerestek rájuk – legalábbis erre utal egy több mint 3200 éves ugariti agyagtábla, amelynek egyik vitatott részletét nemrég újraértelmezte egy amerikai kutató. A tanulmány szerint a szövegben szereplő recept egyik legfontosabb összetevője nem egy gyógynövény, hanem kutyaszőr lehetett.
A mai Szíria területén fekvő Ugarit késő bronzkori kikötővárosának egyik ékírásos táblája régóta ismert a kutatók előtt: a szöveg egy mitológiai történetet mesél el, amelyben a főisten, Ilu egy lakomán annyira lerészegedik, hogy elveszíti az uralmát önmaga felett, gyermekei pedig csak nagy nehézségek árán tudják hazakísérni. Az írás azonban itt nem ér véget: a tábla utolsó sorai egy olyan receptet ismertetnek, amelynek segítségével az isten leányai megszüntetik apjuk rosszullétét. Ez a felépítés az úgynevezett historiola műfajára jellemző: az ide sorolható mitikus elbeszélések egy-egy gyógyító eljárás eredetét magyarázták, a mítosz tekintélyére támaszkodva igazolva annak hatékonyságát.
Az agyagtábla egyik ékjele ugyanakkor annyira elkopott, hogy a történethez kapcsolt eljárást kétféleképpen is lehet értelmezni: az egyik olvasat szerint a recept kakukkfüvet említ, míg a másik szerint kutyaszőrt. Ez utóbbi első hallásra szokatlannak tűnhet, ám az ókori közel-keleti orvosi hagyományok ismeretében korántsem lehet kizárni.
A Southern Methodist University kutatója, Silas O. Vermilya az Aula Orientalis folyóiratban megjelent tanulmányában amellett érvel, hogy a vitatott jel valójában egy szóelválasztó, nem pedig egy hang jele. Értelmezését a tábla többi sorának írásképével és más ugariti szövegekkel is összevetette, és arra a következtetésre jutott, hogy a hagyományos olvasat – vagyis a kutyaszőr – illeszkedik leginkább a felirat eredeti formájához. Ebben az esetben a recept szerint a kutyaszőrt olívaolajjal kellett összekeverni, majd a keveréket a beteg homlokára kenni a másnaposság tüneteinek enyhítéséhez.
A kutató szerint a szó szerinti értelmezést az ókori mezopotámiai források is alátámasztják, a kutya a térségben ugyanis szorosan kapcsolódott a gyógyításhoz: Gula, a gyógyítás istennője rendszerint kutyák társaságában jelenik meg a korabeli ábrázolásokon, templomaiból pedig számos kutyaszobor és kutyacsontváz került már elő. Emellett több mezopotámiai orvosi szöveg is említi a kutyaszőrt különféle betegségek kezelésére szolgáló receptek összetevőjeként.
A fennmaradt források alapján a fekete kutya szőrét például láz ellen alkalmazták, más szövegek pedig átok vagy rontás elleni gyógymódok részeként említik. Bár a kutatók egyelőre nem ismernek más olyan ókori receptet, amely kifejezetten másnaposság kezelésére ajánlaná a kutyaszőrt, Vermilya szerint ezek a párhuzamok azt mutatják, hogy az anyag valóban része volt a korabeli gyógyászati gyakorlatnak.
A kutató tehát elveti azt a korábbi elképzelést, amely szerint a vitatott kifejezés egy gyógynövényre utal. Ha értelmezése helytálló, a több mint háromezer éves ugariti agyagtábla nemcsak egy istenekről szóló humoros történetet őrzött meg, hanem az ókori orvoslás egyik legkorábbi ismert másnaposság elleni receptjét is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
