Különleges színrecepteket rejtett egy 19. századi textilfestő jegyzetfüzete
2026. május 28. 07:58 Múlt-kor
Nemrég egy frissen megjelent tanulmány megfejtette egy 19. századi, névtelen szász festő titkos jegyzetfüzetének 168 festékreceptjét. A részletes vizsgálatokat követő újrafőzés során pedig az is kiderült, hogy ezek a keverékek valóban kiválóan működhettek több mint kétszáz évvel ezelőtt.
Valamikor 1820 és 1840 között egy névtelen vogtlandi festő egy kis füzetet vett a kezébe és a saját dialektusában, kaotikus helyesírással elkezdte lejegyezni gyapjú-, pamut- és selyemfestéssel kapcsolatos, egyedi receptjeit. Két évszázaddal később a jegyzetfüzet Georg Kremer – a Kremer Pigmente alapítójának, a festékekkel kapcsolatos történelmi kéziratok neves gyűjtőjének – kezébe került. A 242 oldalas, tematikusan rendezett receptfüzet természetesen azonnal felkeltette a kutatók érdeklődését, annak ellenére, hogy a szöveg rendkívül nehezen volt olvasható.
Az Erlangen-Nürnbergi Friedrich-Alexander Egyetem dialektológus szakértője, Almut König által elvégzett nyelvészeti elemzés eredményei szerint a szerző a szász Vogtland területén élhetett. Ezt a következtetést erősíti az utolsó oldalon található térképvázlat is, amely a türingiai textilkészítés 16. századi fellegvárát, Greiz városát konkrétan meg is jelöli.
A füzet szövegének megfejtése rendkívül sok időt és türelmet igényelt a szakértőktől, mivel a textilfestő írásjelek nélkül és meglehetősen kaotikus helyesírással vetette papírra a gondolatait. Nagyon sok kifejezést például többféle formában írt le, amelyek egy jelentős része – például a Gall, Gali, Galj és Galy szavak – eltérő, vagy akár azonos jelentéssel is bírhatott: a Gall szó változatai például szumákot, kálium-bikromátot vagy akár kálium-cianidot is jelölhetnek.
A mértékegységek pontos meghatározása szintén nagy kihívást jelentett a kutatók számára, az összetevők méréséhez a névtelen szerző ugyanis sokszor olyan pontatlan mértékegységeket használt, mint például „egy csésze kávé”. A csészeméretek pedig a 19. században is ugyanolyan változatosak voltak, mint napjainkban. Nem is sikerült a kutatóknak pontosan megfejteniük őket, bár a legújabb tudományos vizsgálatokat követő festékfőzések során enélkül is teljesen használható vegyületeket tudtak alkotni a receptek segítségével. Ugyanakkor a tudósok kiemelték, hogy a szöveg technikai utasításai igenis helytállók.
A névtelen szász textilfestő különböző szövetmintákat is belevarrt a könyvecskébe, amelyek segítségével a kutatók a 19. század divatos árnyalatairól is pontosabb képet kaphattak. Bár ezek közül sajnos számtalan szín megfakult, mégis inspirációforrást jelenthet a későbbi kutatások számára.
A 19. századi bíborvörös reprodukálása
A kutatócsoportnak sikerült több receptet is reprodukálnia a jegyzetfüzetből. Az egyik legjobbra a bíbortetűbel és ónnal festett, rózsaszínes-vörös gyapjú sikerült. A recept szerint – miután az anyagot fekete szappannal kimosták – üstben főzött, bíbortetűből, borkőtejszínből és ónoldatból álló keverék levében kellett egy órán keresztül forralni a gyapjút, ügyelve arra, hogy negyedóránként megkeverjék a folyadékot. Az így kapott eredmény megegyezett a füzet 60. fóliójára varrt mintával.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
