Kortárs elemekkel és új múzeummal nyílt meg a felújított kisvárdai vár
2026. május 13. 19:10
Befejeződött az észak-alföldi régió egyik legfontosabb történelmi erődítményének, a kisvárdai várnak az európai uniós és hazai forrásokból megvalósult, átfogó felújítása - számolt be róla az Építészfórum. A projekt során a szakemberek szakítottak a korábbi, a romokat puszta színházi díszletté degradáló funkcióval: a fennmaradt műemléki falak konzerválása mellett az egykori palotaszárnyak alaprajzát követő, kortárs építészeti formanyelvű új múzeumi terek épültek, míg a korábban sportpályaként használt külső várterület új, a történelmi védműveket megidéző városi köztérré alakult.
Wittinger Zoltán beszámolója szerint a rekonstrukciót komoly dilemmák előzték meg, mivel az eredeti épület – elegendő történelmi és régészeti információ hiányában – nem volt hitelesen, "formaazonosan" visszaépíthető. Az alapkoncepció ezért arra az elvre épült, hogy a meglévő, megmaradt falakat szigorúan a klasszikus műemlékvédelmi szabályok szerint konzerválják, a pályázat által megkövetelt új, hasznos múzeumi és kiállítótereket pedig a várudvart egykor határoló északi és keleti palotaszárnyak helyén, modernista stílusú, zárt tömbökként húzzák fel.
Ez a megoldás egyszerre utal a hajdani térszerkezetre és hozza létre újra a belső udvart, amely továbbra is otthont adhat a nyári Várszínházi előadásoknak, de immár egy autentikusabb, a történelmi atmoszférát jobban tiszteletben tartó környezetben. A felújítás megszüntette a 20. századi beavatkozások – például a romokat eltakaró, 1970-es években épült acélszerkezetes színházi védőtető – okozta vizuális torzulásokat is.
A kisvárdai vár a 15–16. századi magyar történelem egyik kiemelkedő végvára volt, amely a Tisza árteréből kiemelkedve ellenőrizte az észak felé tartó kereskedelmi utakat. A belső vár magja 1470 és 1568 között épült, amelyet a 16. század második felében a neves itáliai hadmérnök, Ottavio Baldigara tervei alapján korszerű, ó-olaszbástyás, föld-fa sáncos erődítménnyé alakítottak. Az épület a 17-18. században élte fénykorát.
Pusztulása nem harci cselekményekhez, hanem a 18. századi békésebb időszakokhoz köthető: az új birtokosok, a Zichy és az Esterházy családok engedélyével az erődöt kőbányaként kezdték használni az uradalmi építkezésekhez. A pusztítást csak 1828-ban állították le a vármegyei hatóságok egy olyan határozattal, amely a magyar műemlékvédelem legelső dokumentumának tekinthető.
A 19. századi védelmi intézkedés azonban elkésett: a vár nagy része (a kőfaragványok, a belső vár három szárnya és a külső épületek) addigra szinte nyomtalanul eltűnt. A 20. század közepéig a romokból mindössze a délkeleti saroktorony és a déli palotaszárny falának csonkja maradt fenn.
Az 1950-es években a védművek maradványaival feltöltötték a vizesárkot, hogy helyet csináljanak a helyi labdarúgócsapat pályájának, teljesen eltüntetve a reneszánsz erődrendszer egykori nyomait. A most átadott, tájépítészeti eszközökkel megvalósított rehabilitáció ezt a korszakot is lezárta, új, látogatóbarát parkot teremtve a korábbi sportpálya helyén.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
