Korábban nem sejtett elektromágneses tulajdonságokkal bírhat a gízai nagy piramis

2018. augusztus 1. 17:25 Múlt-kor

Ha a jelenséget lehetséges kisebb méretben is előállítani, az új, hatékonyabb nanoszenzorok és napelemek egész generációját is eredményezhetné. A 146, 7 méter magas, a Kr. e. 26. században Hufu fáraó számára épült piramist különféle mitikus tulajdonságai miatt régóta érdeklődés övezi, a csapat tanulmánya pedig azok közé a kutatói munkák közé tartozik, amelyek igyekeznek a végére járni az építmény fizikai jellemzői által keltett hatásoknak.

„Az egyiptomi piramisokra mindig is nagy figyelem összpontosult” – mondta Dr. Andrej Jevljuhin, a kutatás koordinátora és tudományos felügyelője, a szentpétervári ITMO egyetem kutatója. „Tudósként bennünket is érdekeltek, így úgy döntöttünk, megvizsgáljuk a nagy piramist, mint a rádióhullámokat szóró tárgyat.” A csapat számítógéppel modellezte a piramist, hogy pontosan felmérjék elektromágneses tulajdonságait. Ennek segítségével meg tudták vizsgálni, hogyan oszlatja vagy nyeli el a piramis a hullám formában érkező energiát. A modellt 200 és 600 méter közötti hullámhosszú elektromágneses energiával vizsgálták meg, légüres térben, illetve a valódinak megfelelő alapra helyezve.

A piramis nem minden paramétere teljesen ismert. „Néhány dolgot szükséges volt feltételeznünk” –mondja Jevljuhin. „Például feltételeztük, hogy nincsenek ismeretlen üregek vagy kamrák a piramisban, és hogy az építéshez használt mészkő tulajdonságai egyenletesek a piramison kívül és belül is. E körülményeket feltételezve érdekes eredményeket kaptunk, amelyek jelentős gyakorlati felhasználhatósággal bírhatnak.”

A kísérletben multipoláris analízist használtak, amely a komplex tárgyak elektromágneses térben való viselkedése vizsgálatának legszélesebb körben alkalmazott módja. A fő kérdés az volt, képes-e belső, illetve földalatti kamráiba elektromágneses energiát koncentrálni a piramis. A nagy piramis két belső kamrát tartalmaz, amelyek a feltételezések szerint Hufu fáraó és a királyné nyughelyeiül szolgálhattak, továbbá egy, a föld alatt található, befejezetlen teret.

A belső tereknek köszönhetően a piramis képes az alapjának szintjére fókuszálni az elektromágneses hullámokat. „Mivel a kutatás elméleti, nehéz megmondani, várhatóan mihez vezet, vagy hogy egyáltalán reprodukálható-e a való életben” – mondta Antonija Grubišić-Čabo, az ausztráliai Monash Egyetem fizikusa.

A tanulmány szerzői azonban bizakodnak abban, hogy az általuk leképezett folyamatot elő lehet állítani nanoszerkezeti szinten (a molekuláris és a mikroszkopikus méret között). Dr. Polina Kapitanova, az ITMO Fizika és Technika Tanszékének kutatója elmondta: „A megfelelő elektromágneses tulajdonságokkal bíró anyag kiválasztásával elő tudunk állítani piramisszerkezetű nanorészecskéket, amelyek gyakorlati alkalmazhatósága igen ígéretes a nanoszenzorok és hatékonyabb napelemek területén.”