Afrika legnagyobb rablója

[2016.08.01. 10:47] Történelmi Magazin

Ronald Reagan még az 1980-as években is a „józan ész és a jóindulat hangjának” nevezte, a kongóiak azonban egy évtizeddel később már nyíltan az „ország sírásójaként” emlegették. Mobutu Sese Seko, a Kongói Demokratikus Köztársaság (1971-től Zaire) kleptokrata diktátora három évtizedes uralma alatt a becslések szerint mintegy 5 milliárd dollárt sikkasztott el az államkasszából, és miközben saját maga és családtagjai számára szinte példátlan luxuskörülményeket teremtett, az általa vezetett, ásványkincsekben gazdag fekete-afrikai országot a tönk szélére sodorta.

Nagyhörcsökpuszta: Annavár

[2016.08.01. 10:43] Történelmi Magazin

Van-e szebb tükörképe egy asszony lelkének, mint egy pompázatos álomkastély? Úgy általában talán nincs, a nagyhörcsökpusztai Annavár azonban kivétel: igazi mesebeli kastély volt, olyan, amelyet egy romantikus lelkű, sziporkázó elméjű, álmodozó, gyönyörű nő teremtett magának. Egy olyan asszony, akit naplójának néhány sora is nagyon pontosan jellemez, pedig nem is magáról, hanem a nővéréről írta: „...az isten mindent megadott a perféctiora, szép mind égy Vénus, kedves mind égy angyal, ártatlan mind bárány, szive tiszta minden intriga irigységtől, esze is sok van.”

Szolidaritás és hétköznapok 1956 októberében

[2016.08.01. 10:35] Történelmi Magazin

1956 legmeghatározóbb közösségi tapasztalata a társadalmi szolidaritás élménye volt, amely több generációra beépült a magyar családok emlékezetébe. A forradalmi tablókon túl szinte minden családnak volt saját „56-os” története: a tüntetésekről, a Szabad Európa hallgatásáról, egy tank vagy fegyveres megjelenéséről, a hirtelen megváltozó utcaképről, az emberek szolidaritásáról, külföldre távozó rokonról. 1956 tapasztalata változást jelentett a közösségi szolidaritás, a városi terek és a társadalmi nyilvánosság érzékelésében. Nem csupán a sztálinista rendszer fenntartását nem lehetett 1956 után úgy folytatni, mint előtte, hanem a társadalom tagjainak önképe is megváltozott. Ez módosította a diktatúrát működtetők reakcióit is. 

26 négyzetméternyi történelem

[2016.08.01. 10:32] Történelmi Magazin

Első ránézésre lassú hömpölygésként tárul fel előttünk a közel 26 négyzetméternyi vászon, amelyre Benczúr Gyula, a „festőfejedelem” Budavár töröktől való visszafoglalását festette. Hullámot vetnek a drapériák – a földön fekvő tetemeken és a fejek fölé magasodó zászlórudakon –, hullámzanak a győztes és vesztes seregekben harcoló katonák csoportjai, és lassan pulzál a lovak testének tömege – némelyik fejét leszegve hátrahőköl, némelyik ugrásra készen feszülten figyel, némelyik pedig megindul előre.

1956 a nyugati sajtóban és a Szabad Európa Rádióban

[2016.08.01. 10:28] Történelmi Magazin

Az 1956-os forradalom és szabadságharc külön fejezete mindaz, amely a nyugati sajtóban, rádiókban, illetve a televíziókban megjelent a magyarországi eseményekről. Szabó Zoltán, aki Londonból küldte sajtószemléit a Szabad Európa Rádió (SZER) számára, nem véletlenül állapította meg, hogy a magyar forradalomnak a világ szolidaritásában kell bíznia. 1956. november 4-e után erre fokozottabban volt szüksége Magyarországnak. E logika mentén haladva belátható, hogy mekkora felelősség és lehetőség összpontosult azoknak a nyugati újságíróknak a kezében, akik az események sodrában vagy azt megelőzően érkeztek Magyarországra.

Szomszédék főztje

[2016.08.01. 10:25] Történelmi Magazin

A Szomszédok című teleregényben több olyan jelenet van, amelyben az éhségtől összeesnek a szereplők, mint amennyiben jóllaknak. Így aztán inkább legendás italozások juthatnak eszünkbe Gazdagrétről – a konyak majdnem olyan intenzitással ürült ki a poharakból, mint a Dallasban a whisky. Bőséges lakomák persze nem is kaphattak helyet a teleregényben, hiszen senki nem volt megelégedve az anyagi körülményeivel. Miből futotta volna rá?! Ennek ellenére egy-egy emblematikus étel azért szükségszerűen feltűnt a sorozat hosszú évei során: Lenke néni mákos tésztáját, Jutka zöldbabját, a tízdekás kiszerelésben vásárolt parizereket és virsliket vagy éppen a Sümeghy által kedvelt Rigó Jancsit nem lehet elfelejteni.

Kőszívű emberek

[2016.08.01. 10:22] Történelmi Magazin

Még fél évszázada is tízezrek nőttek fel Jókai Mór regényein, és váltak rácsodálkozó olvasóvá, hagyták sodorni magukat a nagy mesemondó történetei által, az iskolában pedig némi tanári vezetéssel eredményesen alakítottak ki olvasási stratégiát, ismertek fel jellemábrázolási sajátosságokat, és tanulták meg a valóság és a fikció törvényeinek a különválasztását. Ha mára az „Y nemzedék” körében meg is változott olvasó és szöveg viszonya, és nem divat már sem felnőttnek, sem gyereknek Jókait olvasni, szeretni meg főleg nem, titkát, amellyel nemzedékeket tanított meg a fikció gyönyörűségére, tisztelnünk kell – mi több: jó volna ellesni! Hiszen rajongói egykoron örömmel „működtek” együtt az íróval: miközben nemzeti mitológiává növesztették a regényei lapjain megelevenedő történelmi epizódokat, a reformkor, valamint a forradalom és szabadságharc hőseit, ugyanakkor az irodalom- és történetírás, valamint a lelkes patrióták egyaránt szívesen gyűjtögették azokat a mozaikokat, amelyek alapján kisebb-nagyobb sikerrel lehetett keresni/megtalálni a regények hőseinek valóságos mintáit, ezzel véve részt a közös mítosz kiépítésében.

Hét különleges nő 

[2016.08.01. 10:18] Történelmi Magazin

A férfiak dominálta történelemben nőként nagyot alkotni lenyűgöző teljesítménynek számított. A most következő hét hölgy azért került be a válogatásunkba, mert nem elégedtek meg a háziasszonyi szerepkör nyújtotta lehetőségekkel, hanem jóval többre vágytak.

Az orvos, aki betegeinek arcába áramot vezetett

[2016.08.01. 10:05] Történelmi Magazin

Arcunk vonásai vajon tényleg visszatükrözik jellemünket, ahogy azt egy XIX. századi fotográfus-orvos feltételezte? Duchenne de Boulogne az emberi lét alapvető állapotait (az örömöt, a félelmet, a csodálkozást, a csalódást, az ijedtséget és a fájdalmat) bizonyos arcizmok elektromos stimulálásával igyekezett kiváltani. S miközben a páciensei arcába tudományos célból áramot vezetett, fotózta őket. Mindezzel az utóbb legnagyobbként emlegetett francia neurológus azt kívánta bebizonyítani, hogy az arcon megjelenő alapvető érzelmek mindenkinél hasonló módon fejeződnek ki.

A Nagy Háború osztrák–magyar tábori bordélyai

[2016.08.01. 10:00] Történelmi Magazin

Mars és Érosz gyakran jártak kéz a kézben, tekintve, hogy a háború és a prostitúció, mondhatni, egyidős az emberiséggel. A legújabb korban a hadseregek már központilag is törekedtek a testi örömöket nyújtó szolgáltatások szervezett keretek közé szorítására. A Nagy Háború már kitörése után néhány héttel, korábban soha nem látott méreteket öltött: a hadviselő felek milliós tömegeket soroztak be és küldtek a hadszínterekre. 1915 elejétől a kezdeti mozgóháború a legtöbb fronton állásháborúvá alakult át. Kézenfekvő volt, hogy a több hét vagy hónap után a lövészárkokból rövid időre kiszabaduló, a nők társaságát nélkülöző katonák ösztönösen feléledő vágyaikra a legközelebbi tábori vagy tartalék bordélyban találjanak gyógyírt.

Önfeláldozó ókori hősök

[2016.08.01. 09:55] Történelmi Magazin

Hatalmas csata helyszíne volt i. e. 340-ben a Vezúv közeli Veseris: a kor és Itália viszonyaihoz képest óriási seregek csaptak össze: a rómaiak légiói a latinokkal és azok szövetségeseivel. A rómaiak balszárnya egyszer csak megingott, a hastatusok (hadrendjük) első sora hátrálni kezdett. Ebben a válságos pillanatban a balszárny vezére, Decius Mus consul elhagyta addigi helyét, és önmaga védelmével nem törődve egymaga vágtatott az ellenség sűrűjébe, ahol hamarosan elesett a rázuhogó dárdáktól. A hadvezér számunkra – az ókori forrásokra több ezer év távolából tekintő külső szemlélő számára – meglepő viselkedése nem marad hatástalan: az ellenfél megzavarodik, és futásnak ered, a rómaiak pedig újult erőre kapnak, és végül elsöprő győzelmet aratnak. Nem kérdés, Decius Mus hősiesen viselkedett: életét áldozta egy általa és közössége által fontosnak tartott célért. De hogyan „működött”, és miért vezetethetett sikerre ez a hősiesség, a consul fentiekben csak vázlatosan leírt tette?

1956: olimpia a konfliktusok árnyékában

[2016.08.01. 09:50] Történelmi Magazin

Az 1956-os Melbourne-i olimpia nem csak a magyar forradalom miatt maradt történetileg is emlékezetes. Az Ausztráliában rendezett játékok több szempontból is kuriózumnak számítottak az előző olimpiákhoz képest, és a magyar események mellett más politikai történések is nyomot hagytak a tornán.