Jóképű magyarok segítették a finneket a téli háborúban
2015. január 5. 11:58 Vilisics Ferenc
Az Első Magyar Önkéntes Zászlóalj Finnországban a téli háború idején címmel finn és angol nyelvű könyv jelent meg az 1939-40-es téli háborúban résztvevő magyar katonai különítmény finnországi emlékezetéről.
Elszánt finnek, tanácstalan szovjetek
Amikor Sztálin "baráti segítségnyújtása" nyomán a balti államok a Szovjetunió fennhatósága alá kerültek, a finnek számára is világossá vált, hogy az alig harminc éve önálló Finnország puszta léte is kockán forog. Az évszázadokon át hol svéd, hol orosz uralom alatt élő (és túlélő) nép sokáig sem etnikailag, sem politikai értelemben nem volt egységesnek mondható, de az ország területi integritását fenyegető szovjet magatartás a finneket korábban nem látott egységbe kovácsolta 1939 végére. A finn vezetés bízott benne, hogy békésen rendezni tudja a szovjet ajánlat visszautasításával keletkező feszültséget, de a tárgyalások hamar félbeszakadtak.
A Vörös Hadsereg 1939. november 30-án megkezdte Helsinki bombázását, másnap pedig a Terijoki nevű határvároskában megalakult a Finn Népköztársaság Népi Kormánya, amely a munkásosztályt igyekezett a regnáló kormány ellen uszítani. A pártok és a lakosság azonban a hazájuk védelmére mozdultak, és ami azután következett, arra senki, még a mindenre elszánt finn vezetés sem volt felkészülve.
A magyar önkéntes zászlóalj megérkezik Turku kikötőjébe, finn katonazenekar kíséretében. (Fotó: SA-Kuva, Finn Hadtörténeti Archívum, 1940.05.20)
Az oroszoktól mind technikában, mind létszámban jóval elmaradó finn hadsereg komoly veszteségeket okozott az ellenségnek. A sítalpakon sikló, fehér álcaruhás finnek mellett a tapasztalatlan, döntésképtelen vagy döntéseiben rugalmatlan szovjet vezetést mintha váratlanul érte volna, hogy Finnországban erdők vannak, télen hideg van és hó esik. Az oroszok elégtelen ruházata, a téli fegyverviselésben és sítudásban mutatkozó hiányosságok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a finnek négy hónapig kitartottak, és körülbelül 300 ezres emberveszteséget okoztak Sztálinnak, kétezer tank és rengeteg más harci eszköz elpusztítása mellett.
A finnek harcát Európa-szerte élénk figyelem kísérte, már csak azért is, mert a kontinens hatalmai, köztük a Harmadik Birodalom hasznos információkat gyűjthetett a Vörös Hadsereg erejéről. Az élénk figyelmet azonban a skandináv országokat és Magyarországot leszámítva nem követte különösebben nagy erőfeszítés a finnek megsegítésére.
Kevéssé ismert, de hazánk mérhető, kézzelfogható segítséget nyújtott mind anyagi, mind a kiküldött hadi felszerelést tekintve, és egyedüliként reguláris katonai egységgel járult hozzá a háborús erőfeszítésekhez. A lakosság és az egyházak adományai is számottevő értéket képviseltek.
A magyarok bevonulása. (Fotó: SA-Kuva, Finn Hadtörténeti Archívum, 1940.05.20)
Az Első Magyar Önkénes Zászlóalj egész Európát körbeutazva 1940 februárjának végén ért Lapuába, ahol a SISU Különítmény kötelékébe került. Ekkor azonban már készülőben volt a tűzszünet, majd a téli háborút lezáró, a finneknek győzelemmel felérő moszkvai békeszerződés, amely 1940. március 12-én véget vetett az öldöklésnek. S noha Finnország érzékeny területi és anyagi veszteségeket szenvedett, önálló állam maradt. Finnországban a téli háborút sikerként könyvelik el, amelynek lélektani hatása a mai napig érezhető a finn társadalomban.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
