Jóképű magyarok segítették a finneket a téli háborúban
2015. január 5. 11:58 Vilisics Ferenc
"Barátságos fekete férfiak"
A magyar önkéntes zászlóalj tisztikara. Balról: Borbíró Hugó, Torma F. Péter, Dr. Sápy László, Bartha János. A sor élén Kémeri Nagy Imre, mögötte Balogh József. (Fotó: SA-Kuva, Finn Hadtörténeti Archívum, 1940.05.20)
A Magyarország Helsinki Nagykövetségének gondozásában megjelent Unkarilaiset vapaaehtoiset Suomen talvisodassa - Hungarian volunteers in Finland during the Winter War című finn és angol nyelven megjelent könyv azt mutatja be, hogy egy finn kisváros, Lapua lakói milyen emlékeket őriznek az Első Magyar Önkéntes Zászlóalj katonáiról, akik az 1939-1940-es szovjet-finn téli háború idején a finnek segítségére siettek. Az emlékezők történetei alapján a magyarok fegyelmezett, jóképű, jókedélyű fiatal férfiak voltak, akik nem mentek a szomszédba, ha udvarlásról volt szó.
"Általánosságban mindenki odavolt a magyarokért, bár én még igen fiatal lány voltam akkoriban, alig töltöttem be a tizenötöt (…) Amikor felszolgáltam a kávét, azt mondogatták: 'Szeretlek, szeretlek!" - egy idős lapuai asszony, Raakel K. így emlékezett a magyarokra, akik az iskolában és környékbeli családoknál voltak elszállásolva.
A magyar önkéntesek történetét sokáig titkolózás és elhallgatás övezte, mígnem a '90-es évektől kezdve mind a hivatásos történészek, mind az amatőr műkedvelők értékes adalékokkal járultak ahhoz, hogy történetüket megismerhessük. A misszió létezése már évtizedek óta nyílt titok, de a Szovjetunió ellenében a finnek segítségére siető körülbelül 360 magyar története eddig leginkább Magyarországon volt ismert. Ezen kíván változtatni ez a nemrég megjelent könyv, amely kereskedelmi forgalomban nem elérhető, de ezen a linken letölthető.
A magyarok az indulásra várva, mögöttük az Arcturus gőzös (Fotó: SA-Kuva, Finn Hadtörténeti Archívum, 1940.05.20)
A rengeteg fotóval illusztrált könyv három pillérre épül. Az első, bevezető részben Dr. Richly Gábor levéltári kutatásainak rövidebb kivonatát olvashatjuk, amelyben az 1939-es év magyarországi történései, és a finneknek szánt magyar segítségnyújtás részletesebb leírása is szerepel. A második szakasz a "Hétköznapi történetek" elnevezésű projekt képi és szöveges anyagát tartalmazza. A helyi fotómúzeum archívumából rengeteg magyar önkéntest ábrázoló portréfotót is sikerült azonosítani, ezekből is sokat láthatunk a könyvben.
A Niina Ala-Fossi - Vilisics Ferenc alkotópáros saját elhatározásából, saját finanszírozással kivitelezett portré- és interjúsorozata képet ad arról, hogy a lapuai lakosság, amely jóformán külföldit sem látott addig, milyennek látta a magyarokat. Idős emberek, akik közül többen el is hunytak azóta, elevenítik fel emlékeiket a magyarokról, akik a városukban éltek, akiket etettek-itattak, s akiktől a segítséget remélték. Az idegenek új szokásokat, új ételeket mutattak a helyieknek, akik kíváncsian szemlélték a "barátságos fekete férfiakat".
"Nem hinném, hogy a lapuaiakban bármilyen kellemetlen emlék maradt volna a magyarokról. Olyan nehéz idők voltak azok, és ez így maradt meg bennem egész életemben. Bármilyen segítségért hálásak voltunk" - mondta R. Yliniemi, akinek a családját gyakran meglátogatta Götz Gyula tizedes, annak ellenére, hogy nem volt közös nyelv, amelyen beszélhettek volna.
"Kemény rend és fegyelem volt náluk. Máskülönben nem is működhetett volna" - mondta H. Tuovinen, aki kisfiúként folyton a magyarok után koslatott, és számos érdekes részlettel gazdagította az önkéntesek életéről kapott képet. "Aztán ott volt az az utazó ember (…), aki szörnyen tetves volt. A magyarokkal akart volna barátkozni, de igazából csak az ennivalójuk érdekelte. Mi meg mondtuk, hogy 'Tetű! Tetű!' és közben csettintgettünk az ujjainkkal. A magyarok megértették, és ők is mondták, hogy 'Tetű!', így a pasas felállt és elment. Nem volt Lapuába való, és mi csak 'Tetű Anyahajónak' neveztük őt."
Oscar Enckell találkozik a magyar tisztikarral Turku kikötőjében, hogy Karl Gustaf Mannerheim tábornagy levelét felolvassa. Háttal Kémeri Nagy Imre áll. (Fotó: SA-Kuva, Finn Hadtörténeti Archívum, 1940.05.20)
A harmadik, záró fejezetben a tavaly megnyílt finn háborús fotótár (SA-Kuva) szabadon letölthető képeiből szemezgettek a könyv alkotói. A képeken a magyar önkénteseket hazaindulásuk előtti órákban látjuk Turku kikötőjében, 1940 májusában. A fotók segítségével végigkövethetjük a főbb eseményeket: a magyarok bevonulását katonai zenekar kíséretében, a felsorakozást, ahogy Oscar Enckell felolvassa Mannerheim tábornagy magyarokhoz intézett levelét, majd a pihenőt. A képeken is látszik, hogy a hajó, az Arcturus gőzös már mögöttük vár, a magyarok azzal utaztak Gdanskig, majd onnan vonattal Budapestre.
Az egész nem volt több, mint pár hét, hátra senki nem maradt. És senki nem tudhatta, hogy a történelem szeszélyéből alig fél évtizeddel később már titkolniuk kell a kitüntetéseket, az emlékeket - az egész utat úgy, ahogy van.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
