Isten szemétől a turini remeteségig: 220 éve született Kossuth Lajos
2022. szeptember 19. 08:50 Múlt-kor
Szabadságharc és száműzetés
Az Országos Honvédelmi Bizottság (OHB) elnökeként a harcok kitörése előtt országos toborzókörúton vett részt, ahol kivételes szónoki képességeit megcsillogtatva szólította fegyverbe az Alföld lakosságát. A Batthyány-kormány lemondását követően az OHB elnökeként gyakorlatilag az ő kezébe került a hadműveletek irányítása, ahol kezdetben nagyon sikeres és okos döntésekkel vitte előre a nemzet ügyét.
A szabadságharc végén, amikor a bukás már elkerülhetetlennek látszott, 1849. augusztus 11-én Görgei Artúrt ruházta fel teljhatalommal. A Törökországba távozó Kossuth – hogy az európai közvélemény előtt fentartsa a szabadságharc folytatásának reális lehetőségét – szeptemberi írásában (a híres vidini levél) Görgeit tette felelőssé a szabadságharc bukásáért. Bár a levél megírásával Kossuth szándékai nyilvánvalóak voltak, komoly felelősség terheli azért, amiért Görgeinek a következő mintegy hatvan évben a rásütött hazaáruló bélyegével kellett együtt élnie.
Kossuth Lajos ünnepélyes fogadtatása New Yorkban, 1851.
Kossuth önkéntes száműzetésében az elveiből nem engedő, gerinces, a nemzete javát minden más elé helyező hazafi ideálját igyekezett megtestesíteni.
Kossuth Vidinből Sumenbe, onnan pedig a nyugat-anatóliai Kütahyába ment, majd Angliába. Ezt követően az Egyesült Államokba vezető körútja következett, ahonnan visszatérve Londonban telepedett le, és tovább törekedett arra, hogy újra érdemi beleszólása legyen a magyar ügyekbe.
A száműzetésben élő Kossuth folyamatosan kereste a lehetőségeket politikai céljai elérésére, és személyében mások is lehetőségeket láttak. Ehhez kellő alapot szolgáltatott élénk kapcsolata a francia, olasz, orosz, német és lengyel emigráns körökkel, különösen a krími háború idején.
Ám mivel az általa engesztelhetetlenül elutasított Ausztria nem lépett fel a törökök ellenében, tervei dugába dőltek egy esetleges angol–francia beavatkozásra nézve. Figyelme így Itália felé fordult, ahol a szárd–piemonti királyság olasz egységet célzó törekvéseit szándékozott ötvözni a magyar függetlenség gondolatával.
Kossuth Ferenc és Kossuth Lajos
A solferinói győzelem utáni gyors béke azonban megint gátat szabott elképzeléseinek. Megszületett ugyan a Dunai Konföderáció tervezete, de a változások eközben már Magyarországon is érlelődtek. Az 1861-től Itáliában, Torinóban (Turin) élő Kossuth az osztrák–magyar kiegyezést élesen bírálta, azt a magyarság számára végzetesnek ítélte.
Utolsó sorait – amelyben még egyszer kifejtette a magyarországi állapotokkal való kapcsolatát – 1894-ben vetette papírra: „Nem a Habsburg-háznak, hanem az osztrák császári és magyar királyi méltóság egy személybe kumulációjának vagyok ellensége; ennek igenis, bár tehetetlen, de megtörhetetlen, de hajthatatlan ellensége vagyok és maradok mind halálomig”.
Kossuth Lajos budapesti gyászmenete, 1894.
1894. március 20-án hunyt el. A tíz nap múlva Magyarországra induló, Kossuth koporsóját szállító vonatot tízezrek várták a csáktornyai határállomáson, Budapesten félmilliós tömeg kísérte utolsó útjára a Kerepesi temetőbe, ahol egy ideiglenes sírba helyezést követően 1909-ben került át végleges helyére, a Kossuth-mauzóleumba.
Kossuth élete során mindvégig a liberális polgári átalakulás, a demokratizmus és a szabad Magyarország elkötelezett és kérlelhetetlen híve maradt. Politikai pályája során olyan, hasonlóan magasan kvalifikált államférfival folytatott termékeny vitát, mint Széchenyi, Deák vagy éppen Görgei. A magyar nép kollektív emlékezetében a mai napig a magyar szabadság szimbólumaként él, de ő a magyar függetlenségi törekvések legismertebb magyar alakja külföldön is: New Yorkban szobra áll, Párizsban pedig egy kis tér őrzi emlékét.