Hőhullámok fenyegetik az európai múzeumok műtárgyait

2026. június 26. 13:15 Múlt-kor

A The Art Newspaper magazin cikke bemutatja, hogy a frankfurti Német Építészeti Múzeum a napokban nyitotta meg a forrósodó városokra és a lehetséges új hűtési stratégiákra fókuszáló, 2027-ig tartó kiállítását, amely a legaktuálisabb urbanisztikai és örökségvédelmi problémát járja körül.

Míg az olyan korszerűen felszerelt intézmények, mint a stuttgarti Állami Galéria, klimatizált tereikkel egyfajta funkcionális „hűsölő szigetekként” szolgálnak a harmincöt Celsius-fok feletti nyugat- és közép-európai kánikulában, számos régebbi infrastruktúrával rendelkező múzeum kénytelen korlátozni a működését. Párizsban a Carnavalet Múzeum csupán az időszaki, légkondicionált termeit tudja nyitva tartani, de a Louvre is a nyitvatartási idő rövidítésére kényszerült a kora délutáni hőség, valamint az elégtelen látogatói és munkakörülmények miatt.

Az Európai Múzeumi Szervezetek Hálózatának (NEMO) 2022-es, harmincnyolc ország közel hatszáz intézményét vizsgáló felmérése számszerűsítette a kontinens infrastrukturális hiányosságait. Az adatok alapján a múzeumok kevesebb mint tíz százaléka végzett átfogó elemzést a regionális klímaváltozás hatásairól.

A válaszadó intézmények több mint fele nyilatkozott úgy, hogy nem rendelkezik klímabarát építészeti megoldásokkal. A szakemberek szerint az alapproblémát az anyagi források és a specifikus műszaki ismeretek hiánya jelenti, mivel a modern légkondicionáló rendszerek utólagos telepítése jelentős költségekkel jár, és gyakran ellentmond az intézmények fenntarthatósági célkitűzéseinek is.

Ann Bourgès, a francia kulturális minisztérium kutatóközpontjának munkatársa és a Műemlékek és Műemlékhelyszínek Nemzetközi Tanácsa (ICOMOS) franciaországi bizottságának főtitkára rámutatott: az európai múzeumok döntő többsége olyan több évszázados, történelmi épületekben kapott helyet, amelyeket egy ma már nem létező klímára terveztek.

Bár a paloták masszív kőfalai történelmileg kiválóan szabályozták a belső hőmérsékletet, a tartós kánikula és a felerősödő városi hősziget-effektus felborította a hagyományos hőháztartásukat. A helyzet súlyosságát felismerve a Louvre jelenleg egy részletes klimatikus térképezést hajt végre a termeiben, és csatlakozott a klímaváltozás műtárgyakra gyakorolt hatásait vizsgáló európai JPI Refresh kutatási programhoz is.

A hazai helyzet is kritikus, különösen az intézményi dolgozók szempontjából, amint arra a KKDSZ MNM beszámolója rámutat.  Eszerint a belső terekben munkát végző múzeumi személyzet és a történelmi műtárgyak sincsenek biztonságban az éghajlati szélsőségektől. A hazai előírások szerint a szellemi munkavégzés esetén a harmincegy Celsius-fok jelenti a törvényi felső határt, azonban a könnyű fizikai munkának minősülő állományvédelmi, restaurátori és preparátori munkakörökben a megengedett maximum mindössze huszonnégy fok. A kulturális intézmények jelentős részében a raktárak és kiállítóterek klimatizálása nem megoldott, a belső hőmérséklet pedig nyaranta sokszor eléri a harminc fokot is.

A múzeumi és levéltári állományvédelmet tekintve a 2026. évi extrém hőhullámok nemcsak a hőmérséklet puszta emelkedése miatt jelentenek veszélyt. A legnagyobb pusztítást a hőmérséklet és a relatív páratartalom együttes, gyakran hirtelen ingadozása okozza.

A műtárgyak szempontjából két teljesen eltérő kockázattal kell számolni aszerint, hogy az adott tér rendelkezik klímaszabályozással vagy sem. A klimatizálatlan terekben a környezeti hatások azonnal és szűretlenül érik a gyűjteményt. A tartós hőség következtében a levegő relatív páratartalma drasztikusan lecsökken, ami a nedvszívó anyagok gyors kiszáradását idézi elő. A festmények hordozórétege (különösen a fa vagy a vászon) és a festékréteg eltérő mértékben tágul vagy zsugorodik a hőségben. Ez a mechanikai feszültség vezet a felület megrepedezéséhez és a festék lepattogzásához.

A modern épületgépészettel rendelkező intézmények látszólag védettek, de az extrém hőség olyan másodlagos problémákat generál, amelyek sokszor nagyobb kárt okoznak az állandó melegnél. A folyamatos csúcsra járatás miatt a hűtőrendszerek meghibásodhatnak, vagy a hálózat túlterheltsége áramszünetet okozhat. Az ilyenkor bekövetkező azonnali, sokkszerű hőmérsékletugrás katasztrofális a műtárgyak számára. Egy lassú felmelegedéshez az anyagok sokkal jobban tudnak alkalmazkodni, mint egy hirtelen klímasokkhoz.

Végül, de nem utolsósorban a részlegesen klimatizált épületek, ahol például csak a raktár rendelkezik állandó hűtéssel, különleges állományvédelmi kihívást jelentenek. Amikor egy műtárgyat vagy iratanyagot a stabil és hűvös depóból egy klimatizálatlan, meleg kiállítótérbe vagy kutatóterembe visznek, a hirtelen környezetváltozás sokszor nagyobb kárt okoz, mintha a tárgy eleve egy melegebb térben lett volna. (További részletek ezzel kapcsolatban Járó Márta: A legfontosabb műtárgykörnyezeti paraméterek mérése című tájékoztatójában olvashatók)

A több évszázados középületek, amelyeket a kora újkori, jóval mérsékeltebb klímaviszonyokra, és nem a huszonegyedik századi globális felmelegedés kihívásaira terveztek, így láthatóan passzív hűtés nélkül ma már képtelenek megvédeni a bennük őrzött kulturális örökséget.