Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
2020. február 12. 16:36 Múlt-kor
Az ellenségem ellensége…
Az immár függetlenségükért harcoló gyarmatokat 1778-tól közvetlenül is támogatta Franciaország. Ugyan Nagy-Britannia elsőszámú európai riválisa már nem sokkal annak megalakulása után, 1775-től szállított az amerikai Kontinentális Hadsereg számára lőport és egyéb ellátmányt, 1778-ban nyíltan szövetségre is lépett az Egyesült Államokkal, és a nyíltan szállított fegyverzet, lőpor és pénz mellett hatalmas flottájával is erősítette azt.
A háború menetén azonnal meglátszott a francia beavatkozás: Nagy-Britanniának innentől arra is kellett ügyelnie, hogy a La Manche túloldaláról közvetlen invázió is fenyegetheti, ezért katonai erejét nem tudta többé az amerikai kontinensre összpontosítani.
E tendenciát tovább erősítette a Franciaország szövetségeseként hadba lépő Spanyolország (amely közvetítőkön keresztül maga is segítette az amerikaiakat már 1776-tól), illetve a Holland Köztársaság (amely 1782-ben a második európai ország volt, amely hivatalosan elismerte az Egyesült Államokat) fellépése is.
A hadműveletek irányításában közvetlenül is részt vevő III. György hamar sokfrontos háborúban találta magát, amely karibi gyarmatain, a Földközi-tengeren, Nyugat-Afrikában, de még Indiában is jelentős brit erőket kötött le.
1778-ra Észak-Amerika gyakorlatilag másodlagos hadszíntérré lépett elő a konfliktusban, amelyet sokan neveznek a „valódi első világháborúnak”.
Az amerikai kontinensen a jóval jövedelmezőbb gazdaságú, ezáltal lényegesen fontosabb karibi térség védelme volt az elsődleges hadicél, a brit erők legfontosabb feladatává pedig az anyaország inváziójának megakadályozása vált.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
