Hatalmas középkori kikötőt tártak fel a Vörös-tenger partján
2026. június 2. 11:08
Hatalmas kiterjedésű víztározórendszert és kiszolgálóépületeket tártak fel az egyiptomi régészek a Vörös-tenger partján fekvő kikötőváros, Ajdzsáb területén. Az Egyiptomi Legfelsőbb Régészeti Tanács (SCA) missziója által feltárt iszlám kori leletegyüttes bizonyítja, hogy a távoli, sivatagi régió évszázadokon át kulcsfontosságú, magasan szervezett infrastrukturális csomópontként kötötte össze Észak-Afrikát, az Arab-félszigetet és a Távol-Keletet a mekkai zarándoklatok és a globális kereskedelem során.
A Halájib térségében végzett ásatások során a szakemberek egy több mint tizenöt méter hosszú, homokkőből és helyi korallkőből épült központi víztározót fedeztek fel. A tárolóban lévő víz elszivárgását mészhabarcsos szigeteléssel akadályozták meg. A központi medence mellett több kisebb ciszternát, lakóépületeket, őrtornyokat és egyéb logisztikai létesítményeket is azonosítottak a régészek.
A rétegsorokból előkerült leletanyag - köztük a Fátimida-dinasztia korából származó zöld mázas kerámiatöredékek, valamint a Távol-Keletről importált kínai porcelánok - egyértelműen tükrözik a település kiterjedt nemzetközi kapcsolatait. Diaa Zahrán, az iszlám, kopt és zsidó régiségekért felelős ágazat vezetője hangsúlyozta: a száraz éghajlati viszonyok között az esővizet gyűjtő ciszternarendszer biztosította a kereskedők, a hajók és a zarándokok folyamatos ivóvízellátását, ami a tengeri forgalom fenntartásának alapfeltétele volt.
Serif Fathi turisztikai és régészeti miniszter nyilatkozata szerint az újonnan feltárt létesítmények olyan fejlett mérnöki hálózat meglétét igazolják, amely hosszú távon garantálta a kikötő működőképességét, megerősítve Egyiptom civilizációkat összekötő, történelmi tranzitszerepét. Hisám el-Lejszi, az SCA főtitkára rámutatott, hogy Ajdzsáb a középkori iszlám világ egyik legforgalmasabb csomópontja volt. Az Egyiptomból és az észak-afrikai Maghreb térségéből a szent városok felé tartó muszlim zarándokok innen keltek át a Vörös-tengeren az Arab-félszigetre (a mai Szaúd-Arábia partjaira), miközben a Jemenből, Kelet-Afrikából és az Indiai-óceán térségéből érkező kereskedelmi hajózási útvonalak is itt értek véget.
Ajdzsáb történelmi jelentősége a 11. és a 14. század között érte el tetőpontját. Miután a szárazföldi zarándok- és karavánutak a keresztes hadjáratok, valamint a Közel-Kelet regionális konfliktusai miatt bizonytalanná váltak, a Vörös-tenger nyugati partvidéke felértékelődött a Fátimida-, az Ajjúbida- és a Mamlúk-Birodalom idején. A város egészen a 15. század első feléig megőrizte gazdasági vezető szerepét, amíg az egyiptomi mamelukok 1426-ban el nem pusztították, ami után a kereskedelem és a zarándokforgalom fokozatosan a délebbre fekvő Suákin kikötőjébe helyeződött át.
A mostani feltárás a kairói régészeti tárca azon átfogó stratégiájának része, amely az ország határ menti, eddig kevésbé kutatott területeinek történelmi emlékeit térképezi fel.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
