Három amerikai kém, egy hamis invázió: így mentette meg a D-napot a Sparrow-hadművelet

2026. július 20. 10:12 Múlt-kor

Jason Bell a kanadai Mount Allison Egyetemen fellelt, nemrégiben titkosítás alól feloldott iratok alapján kezdte meg kutatásait, majd három kontinens levéltáraiban folytatta a nyomozást: Berlinben, Bécsben, Budapesten és Horvátországban egyaránt gyűjtött anyagot, emellett hazai szakértőkkel is konzultált.

A könyv az Operation Bodyguard elnevezésű, átfogó szövetséges megtévesztő terv egy korai, Sparrow kódnevű akciójára összpontosít, amelynek részleteit a hidegháború alatt szigorúan titkosították - egyebek mellett azért, mert a küldetés baloldali és jobboldali politikai frakciókat, valamint egy kényes diplomáciai háttéralkut is érintett. A misszió célja az volt, hogy elhitesse Adolf Hitlerrel: a szövetségesek inváziója nem Franciaországból, hanem a Balkán felől várható.

Az 1944 januárjában előkészített, márciusban megindult akciót a washingtoni vezetés hagyta jóvá, a csapatot pedig az amerikai katonai hírszerzés (OSS) svájci rezidense, Allen Dulles állította össze. Florimond Duke ezredes egykori reklámszakemberként és hírszerzési vezetőként, Alfred Suarez őrnagy rádiós és robbanóanyag-szakértőként, Guy Nunn százados pedig többnyelvű propagandistaként csatlakozott a csoporthoz. A hármas 1944. március 16-án ugrott le ejtőernyővel a tengelyhatalmak által uralt Magyarország felett, hivatalos céljuk az volt, hogy a magyar hatóságoknak megadva magukat a német elhárítás látókörébe kerüljenek, és elültessék a dezinformációt egy küszöbön álló balkáni partraszállásról.

A küldetés a felszínen gyorsan kudarcba fulladt: alig három nappal a landolás után, 1944. március 19-én a német csapatok megszállták Magyarországot (Margarethe-hadművelet), az amerikai tiszteket pedig azonnal elfogták. Bell érvelése szerint a hármas érkezése - egy korábbi információszivárgás miatt - drasztikusan felgyorsította a német válaszlépéseket: Hitler tévesen úgy értelmezte a jelentéseket, hogy az ejtőernyősök egy több hadosztályos amerikai támadás előörsei, és a jelentős német haderőt keletre mozgatta.

Ez a stratégiai tévedés pontosan az amerikai elterelő hadművelet céljait szolgálta. Az egyenruhájukhoz ragaszkodó tisztek a genfi egyezmény védelmét kihasználva kerülték el a kémekre váró azonnali kivégzést, a tervekkel ellentétben azonban nem a magyar, hanem a Gestapo fogságába estek, majd Belgrádon és Berlinen keresztül a colditzi várba kerültek.

A kötet egyik legfőbb megállapítása a kihallgatások tényszerű rekonstrukciója. A foglyok a fogvatartóiknak szigorúan titkosként adták elő azt, ami valójában már megjelent az amerikai sajtóban - így hónapokon, sőt éveken át hitelesen tartották életben a balkáni invázió legendáját. Egyes német tisztek, mint Horst Krüger Luftwaffe-őrnagy, hallgatólagosan segítettek is a vallomások alakításában. A taktikával a foglyok látszólag megtörtek, valójában azonban tovább erősítették a német vezetés félelmeit a délkelet-európai partraszállástól, miközben saját kivégzésüket is elkerülték - egészen a háború végéig nem tudva, mekkora stratégiai előnyt jelentett a szövetségeseknek az általuk szolgáltatott hamis információ.

A szűken vett katonai akció mellett a szerző a korszak további meghatározó eseményeit is beépíti a műbe. Párhuzamos szálként követi nyomon Rudolf Vrba és Alfred Wetzler auschwitzi szökését, amelynek célja a magyar zsidóság megsemmisítésére vonatkozó tervek leleplezése volt, valamint Karády Katalin színésznő alakját és ellenállói tevékenységét: a Gestapo őt is letartóztatta és megkínozta az amerikai hírszerzőkkel és Ujszászy István tábornokkal fenntartott kapcsolata miatt, ő azonban a kihallgatások során sem fedte fel az ellenállási hálózatot. Nem marad említés nélkül Horthy Miklós kormányzó és Kállay Miklós miniszterelnök hintapolitikája sem: a szövetségesekkel folytatott titkos béketapogatózásaik megakadályozása volt az egyik fő oka Magyarország márciusi megszállásának.

Jason Bell munkája egy eddig mellőzött, ám stratégiailag döntő jelentőségű akciót emel be a kortárs történettudományi diskurzusba, bizonyítva: a normandiai partraszállás sikeréhez elengedhetetlen volt a tengelyhatalmak katonai fókuszának megosztása. Az Operation Sparrow feltárásával a szerző rávilágít arra, miként kényszerítette a német hadvezetést csapatai végzetes átcsoportosítására mindössze három amerikai hírszerző célzatos - és önfeláldozó - dezinformációs manipulációja.

Operation Sparrow: The Incredible True Story of the Spies Who Tricked Hitler and Won the War by Jason Bell, Hanover Square Press, 2026, 288 pages