Salamon templomának pusztulásából származó fagerendákat találtak Jeruzsálemben

2026. július 21. 12:15 Múlt-kor

Az Izraeli Régészeti Hatóság és a Tel-Aviv-i Egyetem munkatársai egy ókori tűzvészben összeomlott épület maradványai között bukkantak a leletre. Efrat Bocher ásatásvezető tájékoztatása alapján a masszív fagerendák eredetileg egy belső udvar tetőszerkezeteként szolgáltak az első templom korában.

A faanyag mintegy 2600 éven át tartó konzerválódását egy sajátos kémiai és fizikai folyamat tette lehetővé. A pusztító tűz során az épület falairól leolvadó vakolat hermetikusan betemette és elzárta a gerendákat az oxigéntől, így megakadályozta azok teljes hamuvá válását és biológiai lebomlását.

A felfedezés kiemelkedő a dendrokronológiai, azaz az évgyűrűkön alapuló kormeghatározási kutatások szempontjából. Johanna Regev, az IAA kutatója kiemelte, hogy a levantei régióban és kifejezetten Izrael területén rendkívül ritkák az ilyen nagyszámú évgyűrűvel rendelkező faanyagok.

A Dávid városában feltárt vastag gerendák sűrű évgyűrűhálózata eddig példátlan felbontású kormeghatározást tesz lehetővé az archeológusok számára. Míg a korábbi leletek esetében a régészek gyakran csak több évszázados pontossággal tudták behatárolni egy-egy épület vagy réteg korát, az új faminták laboratóriumi elemzése révén ez az intervallum akár tíz évre is leszűkíthető.

A régészeti lelet szorosan kapcsolódik a zsidó történelem egyik legmeghatározóbb kataklizmájához, a bibliai Salamon király által az i. e. 10. században építtetett első jeruzsálemi templom pusztulásához. A Júdai Királyság fővárosát az Újbabiloni Birodalom uralkodója, II. Nabukodonozor (Nabú-kudurri-uszur) seregei vették be és rombolták le Kr. e. 586-ban, miután a zsidó állam fellázadt a mezopotámiai uralom ellen. A hódítók a városfalakat lerombolták, a szentélyt felgyújtották, a lakosság jelentős részét pedig deportálták, amely eseménysorozat babiloni fogság néven vonult be a történelembe.

Jiftah Salev és Juval Gadot ásatásvezetők szerint a jelenlegi feltárás egy speciális "emlékezettáj" meglétére utal. A szakemberek úgy vélik, hogy a fogságból évtizedekkel később visszatérő és a várost újjáépítő lakosok szándékosan hagyták meg a korábbi romokat eredeti helyükön. A pusztítás mementóinak megőrzése és az új városrétegek ezekre történő ráépítése az emlékezet tudatos társadalmi fenntartását szolgálta.

A felfedezés bejelentésének időzítése szimbolikus, mivel az közvetlenül megelőzi a Tisá beáv hagyományos zsidó gyásznapot, amely az első és a második jeruzsálemi szentély történelmi lerombolására emlékezik.