Hajrájához érkezett az olasz kulturális örökség 500 millió eurós digitalizációja
2026. április 24. 11:57
A célegyenesébe fordult Olaszország történetének legátfogóbb, a Nemzeti Helyreállítási és Ellenállóképességi Terv (PNRR) keretében finanszírozott kulturális örökségvédelmi digitalizációs programja. Bár a mintegy 500 millió eurós (közel 200 milliárd forintos) összköltségvetésű gigaprojekt keretében eddig több mint 65 millió digitális forrást hoztak létre, a 2026. június 30-i határidő közeledtével egyre égetőbb kérdés a létrehozott rendszer hosszú távú gazdasági és technológiai fenntarthatósága.
Az olasz Kulturális Minisztérium (MiC) Digitalizációs és Kommunikációs Főigazgatósága által koordinált beruházás 540 aktív "digitális építkezésen" (múzeumokban, levéltárakban, könyvtárakban) zajlik országszerte. A program legfőbb pillére az M1C3 1.1 "Digitális stratégiák és platformok a kulturális örökségért" elnevezésű beruházási vonal. Ezen belül is kiemelkedik a régiókra és autonóm tartományokra fókuszáló, 200 millió eurós "Kulturális örökség digitalizálása" (1.1.5) alprojekt.
A program szigorú európai és nemzeti (MEF) ellenőrzés alatt áll: az európai elvárásoknak megfelelve 2025 decemberéig 65 millió digitális tételt állítottak elő, a végső cél pedig 75 millió tétel elérése 2026 közepéig. A cél nem csupán az egyes műtárgyak – archívumok, éremgyűjtemények, ritka folyóiratok – puszta archiválása, hanem egy egységes, nemzeti digitális ökoszisztéma, az ECoMiC létrehozása. Andrea De Pasquale, a Digitalizációs és Kommunikációs Főigazgatóság idén márciusban kinevezett igazgatója az Il Sole 24 Ore című olasz lapnak adott interjújában hangsúlyozta: a fejlesztés célja a történelmileg széttagolt, az intézmények által külön-külön kezelt adatbázisok integrálása.
Az ECoMiC (Ecosystem of the Ministry of Culture) rendszer úgynevezett "tudásgráfokon" keresztül intelligens módon köti össze a műtárgyakat, lehetővé téve a felhasználók számára, hogy a történelmi összefüggések, szerzők vagy helyszínek mentén navigáljanak.
A platform az intézmények autonómiájának megőrzése mellett biztosítja az adatbázisok átjárhatóságát, amely hozzájárul a prediktív restauráláshoz, az immerzív kiállításokhoz, és Olaszország kulturális "kirakataként" szolgál majd Európa felé. A szakember ugyanakkor elismerte: a rendszer működtetésének, karbantartásának és a további digitalizációnak a 2026 utáni (a PNRR források kifutását követő) finanszírozási háttere jelenleg is kidolgozás alatt áll.
Olaszország örökségvédelmi kihívásai
Olaszország – amely a világ legtöbb UNESCO világörökségi helyszínével és felbecsülhetetlen méretű műkincsvagyonával rendelkezik – régóta küzd a kulturális adminisztráció krónikus széttagoltságával. Az 1861-es olasz egységesülés óta a különböző városállamokból és királyságokból örökölt gyűjtemények (könyvtárak, levéltárak, képtárak) kezelése regionális szinten sokszor izolált, egymással inkompatibilis rendszerekben zajlott.
A 2020-as koronavírus-járvány brutálisan rávilágított arra, hogy az olasz kulturális szektor digitális felkészültsége elmaradott; a lezárások alatt a fizikai hozzáférés hiányát az elavult online infrastruktúra nem tudta kompenzálni. Ezt a felismerést követte a 2021-ben elindított, európai uniós helyreállítási alapból (NextGenerationEU) finanszírozott PNRR, amely történelmi, soha nem látott mértékű (500 millió eurós) tőkeinjekciót jelentett az olasz digitális archívumoknak.
Az ECoMiC rendszer létrehozása így nemcsak egy technológiai ugrás, hanem egyfajta "digitális Risorgimento" is, amely másfél évszázad széttagoltságát igyekszik egy virtuális, közös nemzeti térben egyesíteni, biztosítva a kulturális örökség fenntartható hasznosítását a 21. században.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
