Fűző, gallér, magas talpú – halálos divatok a történelemből
2023. november 14. 14:20 Kulcsár Ádám
Égő krinolin
A fuldokló hölgyeket a korszakos divat deréktól lefelé sem kímélte. A XVIII–XIX. században elterjedt krinolin célja gyakorlatilag az volt, hogy a hosszú szoknyák harang alakú, széles formáját biztosítsa, amit lószőrrel, valamint kemény, alig hajlítható acélhálóval értek el.
Eltekintve a kényelmetlenségtől, valamint attól, hogy a ketrecszerű ruhadarabban még az olyan hétköznapi feladat, mint a leülés is bonyodalmakkal járt, az abroncs halálos veszélyekkel is fenyegetett.
A korabeli divatdiktátorok valószínűleg nem gondoltak bele, hogy a heves szélrohamoknál kvázi vitorlaként funkcionáló szoknyába belekapó szél könnyedén felboríthatja a hölgyeket. Többször is megtörtént például, hogy a meredek partszakaszon vagy mólókon sétáló nőket egyszerűen a tengerbe fújta a szél. Nem egy esetben pedig az újságok arról számoltak be, hogy a krinolinos hölgyek ruhái belegabalyodtak a lovas kocsik küllői közé.
A legextrémebb eset alighanem Henry Wadsworth Longfellow amerikai költő feleségével történt meg 1861-ben. Az asszony házi könyvtárukban egy asztal mellett éppen pecséteket készített a gyermekeivel, amikor feltehetőleg a gyertya lángja belekapott a krinolinjába, és pillanatok alatt lángba borította azt. Férje hiába rohant, hogy eloltsa a tüzet, vagy megszabadítsa nejét a ruháitól, a krinolin szorítása nem engedett, szerencsétlen Fanny belehalt a súlyos égési sebeibe.
1863-ban pedig a chilei Santiagóban egy templomtűz során több mint kétezren vesztették életüket, ugyanis – bár a templomajtó nyitva volt – a széles szoknyájú asszonyok közül csak kevesen és igen körülményesen tudtak kimenekülni.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
