Feltalálók, akik a saját találmányuk áldozataivá váltak II.
2014. november 24. 12:34
Oxigénhiányos búvár
Már az ókorban is voltak próbálkozások arra, hogy miként tudnának az emberek huzamosabb ideig a vízfelszín alatt tartózkodni. Az ókori rómaiak és a görögök üreges növényi szárakat vettek igénybe, néhány évszázaddal korábban pedig az asszírok állítólag felfújt kecskebőrök segítségével lélegeztek a víz alatt (ám az ezt ábrázoló reliefeket sokan úgy értelmezik, hogy a felfújt tömlők hátán keltek át a túlpartra).
Az első búvárruhát, amely sűrített levegőt tároló tartállyal volt felszerelve, 1772-ben készítette egy Fréminet nevű francia férfi. A párizsi feltaláló egy fémsisakot tervezett a fejre, amelyből két tömlő állt ki: egy a be-, egy pedig a kilégzésre. A tartályt a terv szerint először csak maga után húzta volna, később azonban a hátára szerelte. A hydrostatergatique-nak elkeresztelt találmány sajnos nem volt a legtökéletesebb, s egyik merülése alkalmával, miután 20 percet töltött a víz alatt, Fréminet az oxigénhiány miatt meghalt. (Egy 1784-es festményt magyarázó szöveg szerint közel tíz éven át használta sikeresen Le Havre-i merülései során a készüléket.)