Feltalálók, akik a saját találmányuk áldozataivá váltak II.
2014. november 24. 12:34
A repülés egyik úttörője
Legelsőként valószínűleg kínaiak emelkedtek a levegőbe, amikor az i. e. 4. században a földről kötelekkel felengedett és irányított, nagyméretű sárkányaik alá erősített kosárból próbálták kilesni az ellenséget. Szabadon, földhöz kötöttség nélkül elsőként - és utána még számtalan alkalommal - a berlini Otto Lilienthal (1848 -1896) siklott a levegőben.
Kezdetben öccsével a madarak repüléseit tanulmányozta, majd aerodinamikai megfigyeléseket végzett, s eleinte egy, a Leonardo da Vinci rajzain szereplő madáremberhez hasonló szerkezetet akart készíteni. Később bár a levegő felhajtóerejét kihasználó siklógépeket (összesen 18-at) alkotott, sokáig meggyőződése volt, hogy a motoros repülőgépek csapkodó szárnyú szerkezetekkel fognak majd a magasba emelkedni.
Fából és vászonból készült, egy- és kétfedelű siklógépein a szél segédletével olykor kissé emelkedett is, ám általában csak lefelé repült. Mivel azonban a súlyáthelyezéssel megoldott kormányzáshoz csak a törzsét és a lábát használta, szerkezeteit nem irányíthatta biztonságosan. Ennek ellenére az első, 1891-ben, Potsdamban történő sikeres felszállása után még öt éven át játszott a halállal, s egy speciálisan számára kialakított, lejtős domboldalról nekifutva több mint kétezer repülést hajtott végre, amelyek során a 350 méteres magasságig is eljutott.
Lilienthal 1896. augusztus 9-én egy kétfedeles siklógéppel szállt fel a magasba. A már rutinosnak és egyre tapasztaltabbnak számító feltaláló repülése jól indult, azonban egy hirtelen széllökést korrigáló mozdulatához már nem volt elég a magasság, s gépe 17 méterről a földbe csapódott. A becsapódáskor Lilienthal gerince eltört, egy nap múlva kínszenvedések közepette halt meg.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
