Felfújható tankokkal, hangszórókkal és sok füsttel támadt a II. világháború amerikai szellemhadserege
2021. augusztus 13. 08:11 Múlt-kor
Valódinak hangzottak
A hangokkal történő félrevezetés a 23. különleges egységen belül a 3132. jelzőszázad feladata volt. A híres Bell Labs laboratórium mérnökei segítségével páncélos, gépesített és gyalogos csapatok mozgásainak hangját vették fel különféle helyzetekben még az Egyesült Államokban, majd a felvételeket magukkal hozták Európába. A felvételek a kor technikai színvonalának megfelelően mágnesszalagra kerültek rögzítésre. Nagy erejű hangszórók segítségével akár 25 kilométerre is hallani lehetett, ahogyan néhány jármű egy egész páncéloshadosztály mozgásának megfelelő, valóságosnak tűnő hangzavart kelt.
Kusza vonalak
A rádiós félrevezetők szerepét a csupán Különleges Jelzőszázadnak nevezett egység töltötte be. A század állományát a hadsereg egészéből válogatott kiváló rádiósok alkották, akik hamis hálózatokat hoztak létre, miközben más, valódi egységek rádiósait utánozva beszéltek egymással. Az egyes távírógép-kezelők stílusait is megtanulták utánozni, így akár azt is elhitethették az ellenséggel, hogy egy rég továbbállt egység még mindig az addigi helyén van – az ellenség is az egyedi stílusjegyekre figyelt a táviratos közlés figyelésekor. Az alakulat negyedik eleme a 406. harci műszaki zászlóalj volt, amely a fegyveres biztosítást látta el.
Valódi improvizálás: „atmoszférika”
A franciaországi hadjárat kezdetén – a művészi improvizálás méltó példájaként – egy újabb eszközzel bővítették ki fegyvertárukat: az általuk csak „atmoszférikának” nevezett valódi színjátékkal. Ez a német kémeket és civil besúgókat vette célba a már szövetséges kézen lévő területeken. Az „atmoszférika” keretében a 23. különleges egység tagjai nagyobb egységek jelzéseit helyezték el egyenruháikon, valamint magas rendfokozatú tiszteknek álcázták magukat – ez utóbbi egyébként az amerikai katonai törvények megszegése volt, azonban az egységnek nem származott belőle baja. Hamis parancsnoki központjaik mellett a városi kávézókat is ily módon álcázva látogatták, és hangosan tárgyaltak ki valótlan hadműveleti terveket, hogy az esetleg hallgatózó informátorokon keresztül további zavart keltsenek az ellenség köreiben.
Az „atmoszférika” keretében az egység többször keltette hatalmas csapatszállító teherautó-konvojok látszatát úgy, hogy néhány járművet egy meghatározott útvonalon vezettek körbe-körbe, miközben úgy tűnt, a jármű tele van – valójában a ponyvával letakart plató leghátsó részén ültek csak katonák.
Egy alkalommal a garantált hatás elérése érdekében az alakulat katonái egy egész konvojnyi dzsippel – amelyek gondosan fel voltak díszítve a 6. páncéloshadosztály jelzéseivel – érkeztek meg egy kollaboránsgyanús személy által üzemeltetett vendéglátóhelyhez. A dzsipek egyike a vezérőrnagyi piros rendszámmal volt felszerelve, és egy csakugyan kétcsillagos tábornoknak álcázott katona utazott a hátsó ülésén. A „tábornok” és „őrsége” ezután bement az épületbe, rekvirált hat láda drága konyakot, és fizetés nélkül távozott – gondolatmenetük az volt, hogy ha valamit, akkor ezt az esetet biztosan el fogja panaszolni az illető a németeknek, ha valóban nekik dolgozik.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
