Egymás karjaiba temetkező szerelmesek sírját találták meg Kínában
2021. augusztus 17. 11:49 MTI
A több mint 1600 éves koporsóban egy pár feküdt. A férfi karjaival átölelte a nő derekát, míg a nő a fejét a vállára hajtotta, és párja mellkasához simult. Nem ők az egyetlen, síron túl is ölelkező szerelmesek: a végső nyugalom ezen romantikus tradíciója legalább 6000 évre tekint vissza.
Az északi Vej-dinasztia (386-534) idejéből származó, több mint 1600 éves síremlék feltárásáról számoltak be a kínai Csilin Egyetem által közzétett tanulmányban: a sírban egy egymást átölelő szerelmespár nyugszik.
A sírt feltárását már 2020-ban megkezdték az észak-kínai Sanhszi tartománybeli Datongban, a fantasztikus leletegyüttes kiértékelése azonban hosszú hónapokig tartott.
A pár egy közös koporsóban feküdt, a férfi karjaival átölelte a nő derekát, míg a nő a férfi mellkasához simult, fejét a vállára hajtva. A kutatók egy ezüstgyűrűt is találtak a nő bal kezének gyűrűsujján.
A csontvázelemzés a férfi jobb karján egy súlyos, be nem gyógyult törést talált, a nő csontjai egészségesnek tűntek. A kutatók szerint a legtöbb jel arra mutat, hogy együtt követhettek el öngyilkosságot.
Bár korábban már több, az északi Vej-dinasztia idejéből származó, ölelkező párt őrző sírt fedeztek fel Kínában, a kutatócsoport szerint a jó állapotban fennmaradt régészeti lelet meglehetősen ritka.
A régészeti leletek segítenek abban, hogy többet tudjunk meg az emberi élet és halál társadalmi megítéléséről és a szerelemhez való hozzáállásról abban a dinasztiában, ahol több etnikai csoport együttélése a pluralista etika felemelkedését és elterjedését segítette elő – mondták a kutatók.
Az ősi Datong régió az etnikumok kultúráinak olvasztótégelye volt, ahol a vágyakozás és a szerelem kultusza virágzott. A sírban nyugvó nő gyűrűje elsősorban a szerelem vagy a házasság jeléül szolgált, nem pedig egyszerű díszítésként.
Az ölelkező szerelmesek sírjai több mint 6000 éves múltra tekintenek vissza világszerte. A Sanhsziben feltárt sírral kapcsolatos tanulmány, amelyen nemzetközi kutatócsoport dolgozott, az International Journal of Osteoarchaeology című folyóiratban jelent meg.