Egy uradalomnyi vérdíjért ölte meg pohárnoka II. Károly királyunkat
2024. február 7. 09:05 Múlt-kor
A legrövidebb uralkodás
II. (Kis) Károly, akinek a neve előtt álló „kis” jelző a termetére utalt, a legrövidebb ideig uralkodó királyunk volt. Erzsébet ugyanis csak színlelte a szívélyességét, és Garai Miklós nádorral szövetkezve merényletet szervezett Károly ellen. A frissen megkoronázott magyar király egyébként nem távolította el a két királynőt az udvarból, sőt a kormányzásba is bevonta a hölgyeket. Erzsébetet ez nem nagyon vigasztalta. Az anyakirályné lelkiállapotáról a Thuróczi-krónika a következőképpen tudósított:
„Eközben Erzsébet királyné a jómód magas csúcsáról letaszítva fojtogató keserűséggel gyötrődik, és a frissen elveszített méltóságra vágyakozva meg a bosszúállás dühétől égve burkolt csellel igyekezett visszaszerezni a titkos fondorlattal elvett országot.”
II. Károly ábrázolása a Thuróczi-krónikában
Károly, akinek tervei közt szerepelt, hogy Máriát László nevű fiához adja, Erzsébettel ellentétben a bizalomra és az együttműködésre törekedett, ezért gyakran találkozott a királynőkkel. 1386.február 7-én, az ellene irányuló merénylet napján is Erzsébetnél volt audenciában.
A szerepek ekkor már le voltak osztva. A fegyveres hátteret Garai Miklós nádor biztosította, aki azzal az indokkal érkezett az embereivel Budára, hogy megszervezze lánya esküvőjét. Az elkövető azonban nem Garai volt, aki a pécsi püspökkel és az országbíróval egyetemben jelen volt a tárgyalásnak induló vérontáson, hanem a pohárnokmester, Forgách Balázs.
Forgách nem ingyen vállalta a feladatot: Gimes várát és a hozzátartozó uradalmakat kapta „vérdíj” gyanánt. A pohárnokmester hamar rövidre zárta a találkozót és amint alkalma nyílott rá, fegyveréhez nyúlt. A Thuróczi-krónika leírása szerint a következőképpen cselekedett:
„A jelre Forgács kirántotta palástja alól menten vértől bíborló kardját s a királyra villantotta; teljes erejéből súlyos csapást mért a fejére, nyomorúságos sebet ejtett rajta, középen átvágta szemöldökét és szemét. Elvégezve gaztettét, kirohant a teremből, véres kardjával utat nyitott az olaszok közt, akik felocsúdva, mindenfelől nagy lármával futottak össze; átvágta magát a nádori csapatokig.”
A merénylet korabeli ábrázolása
A merénylet látványa olyannyira megdöbbentette a királynőt, hogy az „ájultan esett össze palotája közepén”.
Károly túlélte az incidenst, és sebesülten a lakosztályába vonszolta magát. Olasz testőrsége nem állt a helyzet magaslatán, mert Garaiék betörtek a lakosztályába és akarata ellenére Visegrádra vitték, ahol február 24-én elhalálozott. Egyes feltételezések szerint megmérgezték vagy megfojtották.
Magyarország dicstelen véget ért királyának még a végtisztességet sem adták meg. Károlyt ugyanis a pápa korábban kiközösítette, így ez erkölcsi alapot adhatott az ellene irányuló merényletre is. Halálával rövid belháború vette kezdetét. Az elkövetők, Garai Miklós és Forgách Balázs végül meglakoltak a királygyilkosságért, ugyanis a Délvidéken kitört lázadás során mindkettőjüket levágták. Luxemburgi Zsigmond nevető harmadikként 1387-ben foglalhatta el a magyar trónt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
