Egy részeg verekedés akár 10 ezer császári katona életébe is kerülhetett a „karánsebesi csatában”
2019. január 3. 17:12 Múlt-kor
Megválaszolatlan kérdések
Másnap reggel mindenki rájött, hogy mi történt az éjszaka folyamán. A legyengült haderő nem volt felkészülve arra, hogy két nappal az értelmetlen öldöklés után már valóban a törökök jönnek, így az oszmán csapatok könnyűszerrel bevették Karánsebest. Az osztrák hadsereg önmagát verte meg, és kénytelen volt visszavonulni.
Meg kell azonban említeni, hogy igen kevés dolgot tudunk biztosan erről az esetről. Legelső említése mintegy 40 évvel későbbről való, ami sokakban kételyeket ébresztett azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán megtörtént-e. Számolni kell azonban azzal, hogy egy ilyen esetről sem a sereg vezetése, sem a katonák nemigen akarhattak a későbbiekben beszélni, mivel óriási szégyent érezhettek miatta. Elképzelhető, hogy egyfajta nyílt titokként létezett a szemtanúk között, míg végül lejegyzésre nem került intő példaként a fegyelmezetlen viselkedés veszélyeire.
A karánsebesi csata körüli homályt az is növeli, hogy lehetetlen akár nagyságrendileg is egyező beszámolókat találni a veszteségekről. Az egyik forrás szerint mindössze az osztrák utóvéd körében haltak meg 150-en, egy másik szerint azonban a visszavonuló sereg 1200 sebesülttel érkezett a körülbelül 40 kilométerre lévő Aradra. Egy harmadik forrás szerint 538 katona, 24 vadász (elit gyalogság), és egy tiszt tűnt el a zűrzavar során, azonban nagy részük végül visszatalált a sereghez. Ugyanezen beszámoló szerint három ágyú és a katonák zsoldját tartalmazó láda is elveszett. A kevesebb veszteség mellett szól az az érv is, hogy igen nehezen képzelhető el, hogy a katonák valóban egész éjszaka lövöldöztek volna egymásra anélkül, hogy észrevették volna a tévedést.
Az eset kapcsán gyakran, főként különféle internetes felületeken emlegetett tízezres nagyságrend egyetlen forrásból származik: Paul Bernard amerikai történész 1968-as, II. Józsefről szóló életrajzában beszél 10 000 halottról Karánsebesnél, azonban nem mutat fel semmiféle bizonyítékot erre. Az osztrák seregek balkáni hadjáratai során valóban előfordultak egyes esetekben ilyen mértékű veszteségek, ezek azonban kivétel nélkül a betegségek, elsősorban a malária és a dizentéria számlájára voltak írhatók.
Maga a háború végül gyakorlatilag döntetlen eredménnyel ért véget: az 1791-es szvistovi béke értelmében az Oszmán Birodalom a Duna menti Orsova városát, illetve két kisebb területet a horvát határvidék mentén átadott a Habsburg Birodalomnak. II. József eddigre halott volt, trónját megöröklő öccse, II. Lipót előtt pedig egy jóval komolyabb feladat állt: az Európa abszolutista monarchiáit megrengető, 1789-ben kitört francia forradalommal való megbirkózás.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
