Csapdák és piramisok – mi védte meg a fáraókat a tolvajoktól?
2025. szeptember 23. 12:10 Múlt-kor
Az ókori Egyiptom legimpozánsabb alkotásai, a piramisok, nemcsak a fáraók hatalmát és isteni rangját hirdették, hanem egyben végső nyughelyül is szolgáltak számukra. Mindig is köztudott tény volt, hogy az uralkodókat gazdag kincsekkel együtt temették el, így nem meglepő, hogy a sírrablók évszázadokon át próbálták feltörni ezeket a monumentális építményeket – változó sikerrel.
A védelem kulcsa: az építészet
A kalandfilmek és videójátékok gyakran ábrázolják a piramisokat halálos csapdákkal teli labirintusokként. A valóság azonban jóval prózaibb.
Az egyiptológusok szerint az ókori építők nem használtak sem kötélcsapdákat, sem tüskés vermeket, sem más efféle megoldásokat. Ugyanakkor – ahogy Reg Clark kutató fogalmazott – a bejutást „átkozottul megnehezítették" - az építészet eszközeivel.
Korábban az uralkodókat kisebb, ún. mastaba sírokba temették. Ezek olyan lapos tetejű, téglalap alakú építmények voltak, amelyeket viszonylag könnyű volt feltörni.
A piramisok megjelenésével azonban a sírrablók dolga jóval nehezebbé vált: ahhoz, hogy egyáltalán elérjék egy-egy fáraó sírkamráját, rendkívül mély alagutakat kellett ásniuk a monumentális építmények alatt. Ha ez önmagában nem is jelentett leküzdhetetlen akadályt, a bejáratok teljes elzárása, valamint a tévútra vezető folyosók kialakítása már komoly kihívást jelentett a gyakorlottabb tolvajok számára is (ez utóbbival kapcsolatban érdemes kiemelnünk, hogy pontos céljuk máig nem világos az egyiptológusok számára sem: egyáltalán nem biztos, hogy a betolakodók megtévesztésére hozták létre őket).
A járatok lezárása olykor még a modern régészek számára is veszélyesnek bizonyult. Az 1950-es években például Zakaria Goneim egyik munkatársa életét vesztette, amikor a Szekhemkhet piramis feltárásakor ráomlott egy elzárt folyosó tömőanyaga.
A sírrablók büntetése
A sírrablás nemcsak veszélyes, hanem súlyos bűncselekmény is volt. Az elfogott tettesek orrát és fülét levágták, majd nyilvánosan kivégezték őket.
Mindez azonban kevésnek bizonyult. A szigorú büntetések és az építészeti akadályok ellenére a piramisok többségét már az ókorban vagy a középkorban kifosztották.
A Királyok Völgye: új stratégia, régi probléma
A 18. dinasztia idején az egyiptomiak változtattak korábbi stratégiájukon: felhagytak a piramisépítéssel, és uralkodóikat a Királyok Völgyének sziklafalába vájt sírokban helyezték örök nyugalomra. A terv logikusnak tűnt – ezek ugyanis rejtett, nehezebben hozzáférhető nyughelyek voltak, távol a kíváncsi szemektől. Csakhogy a fosztogatók ide is követték őket, bár pár sírt szerencsésen elkerült a végzet. Köztük a világhírű Tutanhamon sírját, amely kincseivel együtt épségben várt több ezer évet, hogy végül a modern régészet legnagyobb szenzációja legyen.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
