Don-kanyar 80: fejezetek egy szemtanú naplójából XVI.
2023. január 27. 07:26 Múlt-kor
„Láttam a nagy csapást, a zűrzavart, a sereg pusztulását. Láttam a kegyetlenségeket, tehetetlenséget, fejvesztettséget. (…) Nem, nem lehet hűen leírni a szenvedéseket, melyek halálhörgéseikkel beterítették a harcteret és az ég felé kiáltoztak!” – írta műve bevezetőjében vitéz Erdélyi Béla, aki hadnagyi rendfokozatban, embereiért felelős tisztként élte végig a magyar 2. hadsereg katasztrófáját a Donnál a 108/2. század kötelékében. Január 30-áig tartó sorozatunkban az ő Vér és acél – Keleti frontnapló – Don, 1942/43. címen megjelent visszaemlékezéseiből szemlézve emlékezünk a 80 évvel ezelőtt történt borzalmakra.
1943. január 28.
A tegnap – dörrenéseivel támadott, a süvöltő lövedékek halálosan fenyegettek.
Az éj viszont hallgatott – de fagyos fegyverei veszélyesebbeknek bizonyultak.
A fagyhalál alvásra erőszakolja a szemeket. Az életösztön nyitvatartásra erőlteti.
Dermesztő a hideg!
A hógödrökben a didergő élet küzd a megmaradásért!
Hajnali 4 óra van. Az éjfélkor kiküldött biztosítók megérkeztek. Jelentik, hogy a nagy utat Novij Oszkol – Mihajlovka között páncélos hadtestünk ellenőrzi.
Megnyugtat a tudat, hogy szabad a mozgás rajta, a visszavonulásunk biztosított!
4 óra 10 perckor 3 katona érkezett Mihajlovkáról. Az ezredparancsnokságtól. A tizedes parancsot nyújtott át.
A hírvivőkkel a tiszteket a házba rendeltem, magam is oda tartottam. Olvasni kezdtem előttük:
„Ma, 28-án századával vonuljon Podvisslojéra, és vegye birtokba a falut. A mellékelt vázlat szerint zárja le a Kiszeljevkáról bevezető utat, rendezkedjék be védelemre délelőtt 9 óráig.”
V.[itéz] Szügyi ezredes
Egy ideig nem szólt senki.
Vizsgálgatni kezdtük részletes katonai térképünkön, hogy hol is van Podvissloje? A falu Veliko Mihajlovkával csaknem összeépült északon.
Kórai fejetlenségnek nevezte a z állapotot, és kapkodásnak minősítette a parancsot. De más lehetőség most sem volt, parancs szerint kellett eljárni. Így, reggel fél 7-kor elindult a század a küzdelmek új terei felé, az irányt tartó, és a menetet vezénylő Kubinyi zászlóssal az élen.
Túl haladtunk a Novij Oszkol felől jövő nagy úton, Mihajlovka keleti peremén gyéren fás területen haladtunk. Aránylag simán róttuk a kilométereket a város és Korissovka között.
Fényes reggel lett! A hideg enyhült, –25 fok volt. A hajnalból maradt párásságot fölszippantotta az emelkedő tűzgolyó. Több mint egy órai menet után leállítottam a századot.
–Tíz percig pihenünk, – adtam a parancsot Zavarinak.
A katonáknak jól esett az álldogálás, sokan kisebb dolgaikat végezték, sárgára firkálva a fehér havat.
A Kórai szakaszában mindenki tudta, hogy Kozma őrvezetőnek megírta az anyja, hogy szeretője más legényt fogott, és férjhez is ment ahhoz. A fiúnak nagyon tele lehetett a hólyagja, mert a vizeletéből telt ráírni a hóra: Teri!
Ez volt a hűtlen szerető neve.
Nevettek bajtársuk dühén a bakák, s a földije odakiáltotta Kozmának:
–Ha hazamegyünk elmondom volt szeretődnek, hogy milyen plajbásszal [ceruzával] írtad le a nevét!
Bakahumor!
Távcsövemmel figyeltem a környéket. Mindenfelé végeláthatatlan hómezők húzódtak, villogtak a hókristályok, vakították a szemet.
Ismét egy kilométernyit mehettünk, amikor két magyar katona tűnt fel a távolban az úton. Sietve jöttek.
–Vajon kik lehetnek? – kérdezte Kórai.
–Hírvivők, – feleltem. –Ha pedig tisztek, a csapatok védelmi elhelyezkedéseit szemlélik.
Valóban tisztek voltak: Vitéz Szügyi Zoltán e.e. [ejtőernyős] ezredessel, és segédtisztjével találkoztunk.
Bemutatkoztam, és jelentettem, hogy a kapott parancs értelmében Podvissloje felé tartunk. Időben vagyunk, harci feladatunkat határidőre végre tudjuk hajtani!
–Hallottam rólad, bízom helytállásotokban! Bármilyen áron, meg kell állítanunk az oroszt! A hadsereg megmaradt részei csak így vonulhatnak hátra! A század élelmezése hogyan történik?
–Saját élelmiszer tartalékunkból 10 napig tudom ellátni katonáimat!
–Nagyszerű! Fegyverzet, lőszer?
–Fegyverzet a gyalogos századok felszerelése szerint. Lőszer és gránát bőven elegendő!
–Akkor ezekből sincs igényed?
–Alázatosan jelentem, ezredes úr, nincs!
–Ez igen! – mondta örvendezve. –Folytassátok a menetet!
Fél 9 után 10 perccel a falu alá érkeztünk. A század megállott, s egy raj máris indult, hogy felderítést végezzen. Kétszeresen indokolt volt a felderítés, mert mióta jöttünk, a falun kívül északról erős harci zajok hallatszottak.
Mivel a felderítést ellenséges erő nem akadályozta, a század csakhamar elérte a község központi részét. Gyorsan intézkedtem!
Kerekes szakaszvezető egy rajjal lezárta a Kiszeljevkáról jövő utat, és az északi faluszegélyen kijelöltem a Kövér, a Lőrinc, és a Kórai szakaszok védelmi sávjait. A kijelölt tereprészeken megkezdték a védőállások kiépítését.
Mivel Kubinyinak egy raja az utat zárta le, két raja a századtörzzsel a falu közepén tartalékban lesz.
A falu kiemelkedettebb helyen települt, Veliko Mihajlovkától északra hosszan, a Cholok patak keleti partján. Házai egyes részeken oroszosan sajátos szétszórtságban épültek. A házak többsége szalmával fedettek. Széles út vezet Mihajlovkáról északra Kiszeljevkára, s ez az út fut a falun keresztül.
A Cholokon túl nyugatra nagykiterjedésű lapály terül el. Szélein szabad szemmel is láthatók az északi részektől nyugat felé félkörbe települt falvak: Trosztyenec 6, Vasiljev Dol 8, Krasznája Kamenka 4 kilométer légvonalban.
A biztosító őrsnek az út melletti ház jó pihenő helyül szolgált, melynek két ablakából belátható volt a lapály, és a kiszeljevkai út. Siettem befejezni az intézkedéseket! Részben, mert fél 9 elmúlt, valamint azért is, hogy a harci zaj Kiszeljevkáról úgy hangzott, mintha ott 4-5 zászlóalj küzdene egymással. Joggal lehetett tartani a nagyarányú harci tevékenységek térbeli kiterjedésétől!
Utasítottam Zavarit, hogy lőszert, és 3 napra elégséges élelmiszert raktározzon be a konyhakörletbe, és a vonat azonnal induljon másfél kilométernyire hátrább, hol szerezzen szállást a lovaknak-vonatnak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
