Fiatalon elkötelezte magát a tűzvészek elleni harcra a legnagyobb magyar fia

2022. december 14. 20:20

Átesik a tűzkeresztségen

Sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi Ödön 1839. december 14-én, Pozsonyban, Széchenyi István és Seilern Crescencia grófnő kisebbik fiaként látta meg a napvilágot. Fivérével, Bélával (1837–1918) Nagycenken töltötték gyermekéveiket és ifjúkorukat. Béla később a birtok ura lett, neves földrajztudós és geológus, Ázsia-kutató, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Ödön (1839–1922) az édesapjától tanult elméleti ismereteket a gyakorlati élet területén alkalmazta és hasznosította.

Széchenyi Ödön tanulmányait Sopronban és Nagycenken a szülői házban végezte. Kitűnően beszélt franciául, németül, angolul, olaszul, ismerte a latin és a görög nyelvet. Nyolcéves korától apja nincs mellette, a szabadságharc bukásakor alig volt kilenc éves. Édesapját sokat látogatta a döblingi gyógyintézetben, s tanácsára sokat utazott, hogy világot lásson, megismerje az európai országok életét, a modern, új technikákat. Korán megmutatkozott kiváló műszaki érzéke és érdeklődése az újdonságok iránt, különösen a hajózás és a gépészet érdekelte. Mindenben kiváló akart lenni, méltó a „legnagyobb magyar" fiához. Hazaszeretetét a szülői ház légköre biztosította.

1861-ben, apja halála (1860. április 8.) után Pestre költözött. A kalandokat kereső, nyughatatlan fiatalember édesapja munkáját folytatva lépett a közélet színterére. A kor azonban nem kedvezett a „legnagyobb magyar" fiának, mivel rebellisként tartották számon, minden megmozdulását, utazását titkos rendőrök figyelték, s igyekeztek személyét befeketíteni. Kortársai közül sokan nem értették meg, nem méltányolták törekvését.

Széchenyi Ödön életének meghatározó élménye volt az 1860. szeptember 2-án Nagycenken és Fertőszentmiklóson kitört két tűzeset, amikor személyes példát mutatva vett részt a mentésben. Ekkor esett át a „tűzkeresztségen", mivel látta az emberek szenvedését, a szervezetlenséget és a tehetetlenséget a tűz pusztításaival szemben. Ez volt az elindítója és első lépcsőfoka a szervezett tűzoltóság tudatos létrehozásának és működtetésének.

Széchenyi Pestre költözése után gyakran járt külföldön. 1862-ben a magyar udvari kancellária Waldstein János gróf (1793–1875) visszalépése után a Londonban megrendezett harmadik nemzetközi világkiállítás kormánybiztosának nevezte ki. Kormánybiztosként mindent elkövetett, hogy a magyar kiállítási tárgyak „a nemzet méltóságának megfelelő jó helyre jussanak". Elérte, hogy a kiállított tárgyakat „szembetűnő helyen", két nagyobb udvarban helyezzék el, s e két kiállítási udvart magyar nemzeti színű zászlókkal díszítve „Hungary" felirattal látták el, ezzel is hirdetve „nemzeti önállóságunkat".

Öthetes londoni tartózkodását felhasználva megismerkedett a világhírű helyi tűzoltó gárdával, a „Fire Brigade"-del, és a legjobb ajánlólevelekkel szolgálatra jelentkezett, hogy gyakorlati tűzoltói ismereteket szerezzen. Az angol tűzoltókapitányt meglepte a fiatal, gazdag magyar mágnás vállalkozása, s engedélyezte belépését a tűzoltósághoz. Shaw Eyre Massey (1830–1908), a nagy tudással és szakértelemmel rendelkező kapitány, akinek nevéhez fűződik a híres „bronz sisak" és a színházakban ma is használt vasfüggöny bevezetése, nem volt tekintettel a gróf származására, előkelő angol főúri összeköttetéseire. A legnehezebb, legfáradságosabb munkákat is elvégeztette vele, így Széchenyi cipelte, takarította és halzsírral kenegette a tömlőket, szerkarbantartási munkákat végzett úgy, hogy „megfájdult a háta", a „tenyere kikérgesedett". A gróf kiállta a próbát, munkabírásával, elszántságával, lelkesedésével és szeretetreméltó modorával megkedveltette magát, kivívta nemcsak a kapitány, hanem a tisztikar elismerését, a tűzoltólegénység megbecsülését.

Szabadidejében nyüzsgő társasági életet élt, személyes jó barátja volt a walesi hercegnek, a későbbi VII. Edwardnak (1841–1910), a londoni előkelőségek, így lord Palmerston miniszterelnök ebédmeghívásán vett részt. A hazafelé vezető úton francia és német városokat látogatott, hogy az ottani tűzvédelem helyzetét tanulmányozza. 1862. június 7-én, Béla testvérének írt levelében már jelezte: „tervem a tűzoltó egyletnek tervvázlatát kidolgozni".

Külföldi tanulmányútjáról hazatérve szomorúan állapította meg, hogy „városaink, így Pest és Buda is, a külföldi nagyobb városok tűzoltói felkészültsége mögött nagyon elmaradnak". Ennek a napilapokban megjelentetett A tűzoltóintézetek hasznosságáról című felvilágosító cikkével hangot is adott. „A művelt országokban jól szervezett tűzoltó intézetek várják a garázda lángokat [...] itt Pesten – a fővárosban – dacára a tűzoltó műszerek szép számának, oly hiányok vannak a készültségre és kezelésre nézve, hogy egy okszerű beosztott és szervezett tűzoltóegyletnek létesítése a főszükséghez tartozik".

1. Átesik a tűzkeresztségen
2. Európai minta