Fiatalon elkötelezte magát a tűzvészek elleni harcra a legnagyobb magyar fia
2022. december 14. 20:20
Európai minta
Londoni tapasztalatait felhasználva kezdett hozzá a fővárosi tűzoltóság megszervezéséhez. Az általa kidolgozott tervezet megvitatására 1862. december 16-ára meghívta mindazokat, akikről feltételezte, hogy támogatni fogják. Ezt követően egy 12 tagú szervező bizottságot alakított, majd 1863-ban személyesen kereste fel a tehetősebb embereket, kérve anyagi támogatásukat. Pénzgyűjtő körútján az akkor Pest-Budán tartózkodó világhírű írót, Alexandre Dumas-t (1802–1870) is felkereste, aki 110 frankot adományozott a nemes cél érdekében, amit a gróf gavallérosan egy díszkard ajándékozásával viszonzott.
1865-ben beadta kérvényét a kancelláriához, melyre pozitív választ kapott. Az alapszabály kidolgozása azonban újabb éveket vett igénybe. Végül 1869-ben, a Nemzeti Tornaegylettel egyesülve – egyenruhás tűzoltókkal – és az általa Londonban vásárolt tűzoltóautóval megkezdhették a kiképzést.
Széchenyi hamar rájött, hogy önkéntes tűzoltókkal nem lehet ellátni a tűzoltói szolgálatot, ezért indítványozta a fizetett tűzoltóság létrehozását is. Így 1870. február 1-jén, pár nap különbséggel létrejött az első magyar Önkéntes Tűzoltóság és 12 fizetett tűzoltóval a Hivatásos Tűzoltóság. Mindkét szervezetnek gróf Széchenyi Ödön lett a főparancsnoka. 1870. december 5-én pedig megvalósult a tűzoltók álma: a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség „17 egylet részvevése mellett", s kimondták, hogy „az üdvös eszme terjesztése s a nemes ügy hatásosabb előmozdítása, valamint a tűzoltók összességének képviselete céljából országos szervezkedésre szükség van". Elnökké Széchenyit választották, akinek 1874-ben Konstantinápolyba történt távozása nagy törést okozott a Szövetség munkájában.
Széchenyi elévülhetetlen érdeme, hogy a magyar tűzoltóságot európai minta alapján szervezte meg, s az arisztokrácia részvételével a tűzvédelem kérdése a legrangosabb társadalmi szintre emelkedett. József nádor (1776–1847) császári-királyi tábornagy fia, József főherceg (1833–1905) császári-királyi lovassági tábornok, 1869-től a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka vállalt védnökséget felette. A gróf sokszor saját költségén korszerű eszközökkel látta el csapatát és gondoskodott kiképzésükről. Széchenyi Ödön egy olyan intézmény vezetője lett, ahol lehetőség nyílt a személyes bátorság, a szervezőképesség, a testi adottságok megmutatására és kamatoztatására.
1870 júniusában Széchenyi éppen Konstantinápolyban járt turistaként, ahová egy pusztító tűzvész után érkezett. A tűzvészben leégett az angol követség háza, az olasz színház, az amerikai és a portugál konzulátus, néhány francia fürdő, a német szeretetház, az örmény-katolikus és a katolikus érsekség épületei. A követségek és konzulátusok felléptek a török portánál a tűzoltóság megszervezése érdekében, megpróbálták rábeszélni Abdul-Azíz (1830–1876) szultánt egy tűzoltó csapat alakítására. Akkoriban Széchenyi ismert volt egész Európában, hiszen a magyar önkéntes tűzoltóság megszervezésének híre mindenhová eljutott. Mivel Széchenyi éppen akkor ott tartózkodott, felajánlotta segítségét, hogy magyar mintára felállítja a hivatásos és önkéntes tűzoltóságot. A döntésre egészen 1873-ig kellett várni.
1874 elején a nyugati országok egyre határozottabban szorgalmazták a tűzoltóság létrehozását, jelöltjük gróf Széchenyi Ödön volt. A szultánra azonban az orosz nagykövet is nyomást gyakorolt, aki orosz tűzoltókat hozatott, és nagyszabású bemutatót tartott. Ennek valószínűleg politikai okai is voltak, hiszen az orosz-török ellentét évszázadokon keresztül napirenden volt. Széchenyi összeköttetései révén időben értesült a dologról, táviratozott Budapestre, és Magyarországról átvezényelt tűzoltókkal tartott bemutatót. A bemutató sikerének hatására a szultán elismerését fejezte ki a grófnak, majd rábízta a török tűzoltóság megszervezését évi 60 ezer frank díjazással.
Széchenyi rendkívül mostoha körülmények között dolgozott, előítélettel, nehézségekkel és anyagi gondokkal kellett megküzdenie. Tűzoltólaktanyát és gyakorlóteret építtetett, s az évekig tartó munka annyira lefoglalta, hogy végül Konstantinápolyban maradt.
Közben többször hazalátogatott, gyermekeit magyarul taníttatta. Tervezte hazaköltözését, de az nem valósult meg. A török-görög háború, majd az első világháború és Trianon megviselte, de örömét lelte a tűzoltószolgálatban. Idős korában is kijárt a tüzekhez, irányította az oltást. Az egymást váltó török szultánok megbecsülték, több kitüntetést, magas rangot kapott. 1878-ban Abdul Hamid szultán török császári ezredessé, 1880-ban pasává nevezte ki. Ez volt az első eset, amikor keresztény ember az iszlám vallásra való áttérés nélkül kapta meg ezt a rangot. (Az 1848–1849-es magyar emigráció tagjainak még át kellett térniük a mohamedán hitre a magasabb katonai kinevezések elnyerése érdekében.) A japán kormány meghívását (1883) az ottani tűzoltóság megszervezésére már nem fogadta el. 1899-ben a legnagyobb török kitüntetést, az Ozmanie-rend nagyszalagját adományozták számára.
1912-ben a török tűzoltóezredek és a tengeri tűzoltózászlóalj főparancsnoka, török császári táborszernagy lett. IV. Károly király 1918-ban a Vaskorona-rend I. osztályával tüntette ki. Isztambulban a Tűzoltó Múzeumot róla nevezték el. Széchenyi Ödön 1922. március 24-én hunyt el Isztambulban, nyolcvankét éves korában.
A teljes cikket és további képeket a Magyar Nemzeti Levéltár oldalán talál
Támogasd a 
szerkesztőségét!
