Egykori és mai művésztelepek
2012. augusztus 23. 13:59 Gréczi Emőke
Szolnoki művésztelep
A nagybányai után a legrégebbi magyarországi művésztelep a szolnoki, amelynek alapításaként az 1902-es évszám áll, ám szolnoki művészetről sokkal régebb óta beszélhetünk: az osztrák August von Pettenkofen fél évszázaddal korábban fedezte fel magának a várost, ezt követően pedig még ugyancsak a 19. században a Munkácsy-kör művészei, Deák-Ébner Lajos és Bihari Sándor jelentek meg itt. Kisvárosi zsánerjeleneteik a későbbi szolnoki alkotások (Fényes Adolftól a Pólya testvérekig) előképei voltak, nagyjából ez a vonal jellemezte a később megalakult művésztelepen születő festményanyagot is. Az intézményesülést a századforduló idején erre járó, minőségében is előrelépő csoport kezdeményezte, köztük volt Mednyánszky László, Kernstok Károly és Vaszary János.
A Szolnoki Művésztelep Egyesület 1901-ben alakult, egy évvel később pedig már a frissen felépült 12 műterem várta a Nagybányához képest meglehetősen konzervatív, az akadémikustól nehezen elszakadó tájképfestészet képviselőit, így Olgyay Ferencet, Szlányi Lajost és Vidovszky Bélát. A minisztériumtól kapott minimális támogatást a vármegye egészítette ki: koronghi Lippich Gusztáv főispánnál (k. L. Elek kultuszminisztériumi főtanácsos testvére) elkötelezettebb államigazgatási mecénást nehéz találni. De itt volt Kohner Adolf nagybirtokos és műgyűjtő, a művésztelep egyik alapítója és funkcionáriusa is. Az első világháború és az 1919-es román intervenció lenullázta a telep működését, a műtermek évekig romokban álltak, és csak 1930 körül Aba-Novák Vilmos érkezése fordította a művészvilág figyelmét ismét Szolnokra. Ő lényegében az errefelé jóval korábban elkezdett zsánervonalat korszerűsítette lacikonyháival és cirkuszi akrobatáival.
A második világháború már nemcsak a telepet, hanem a korábbi évtizedek műtárgyállományát is megsemmisítette. Ezt követően az életképfestészet szocreál alakja költözött a lassan helyreállított telepre Benedek Jenő személyében, a hatvanas évektől pedig a szocmodern (képcsarnoki) festészet lelt otthonra a Tisza-parton. A centenáriumra megalakult a Szolnoki Művészeti Egyesület, és modernizálták a műtermeket, a művésztelep pedig ma is töretlenül él, működik, Kert Galériája a jelen művészeinek munkáit állítja ki.
A múzeumalapítás, illetve a művésztelepen születő művek összegyűjtésének és kiállításának gondolata egykorú az egyesület alapításával, egy ideiglenes kiállítóhelyet az 1933-ban létrejött városi múzeum és könyvtár néhány termének egybenyitásával alakítottak ki (anyagot a Szépművészeti Múzeumtól is kaptak), de a második világháború idején a teljes állomány megsemmisült. Ennek jogutódjaként a Damjanich Múzeum 1952-ben az egykori Magyar Királyi Szálloda épületébe költözött, és ekkortól újra elindulhatott a művésztelep műveinek gyűjtése.
Az 1960-ban állandóra tervezett, de csak tíz évig élt képzőművészeti kiállítás után 1996-ban megnyílt tízteremnyi Szolnoki Képtárban végre méltó helyet kapott a művésztelep történetét kibővítve csaknem másfél évszázadot reprezentáló anyag Pettenkofentől Rékassy Csabáig.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
