A katolikus egyház szociális szerepvállalása a magyarországi kistelepüléseken
2007. augusztus 16. 14:10 Ragadics Tamás
A Katolikus Egyház szociális szerepvállalását megalapozó tényezők
A helyi munkalehetőség, és a megfelelő közlekedés hiánya, értelemszerűen felerősíti a munkaképes, képzettebb lakosság elvándorlását a rurális térségből. A kisebb települések népességmegtartó képességét tovább gyengíti, hogy a - részben kiépületlen, részben elsorvadt - falusi ellátórendszer nem képes kielégíteni az individualizációs tendenciák és a fogyasztói társadalom terjedésének hatására megnövekedett szükségleteket. A városi központoktól távolabb fekvő falvakra így jellemzővé válik a hátrányos helyzetű csoportok (idősek, képzetlenek, rokkantak, sokgyermekesek stb.) domináns jelenléte. Az aprófalvas térségekben (Ormánság, Cserehát) előrehaladt az etnikai homogenizálódás folyamata: a cigányság aránya több településen is elérte a 100%-ot.
A gazdasági és társadalmi hátrányokkal, a munkanélküliséggel kapcsolatos problémákkal összefügg a deviáns viselkedési formák gyakorisága. Mindkét nemhez tartozók között kiemelten magas az alkoholisták, gyógyszerfüggők aránya; a leszakadó térségekben jelentős a megélhetési bűnözés. A falusi társadalmon belüli ellentéteket - a devianciákon túl - gyakran mélyítik etnikai alapú konfliktusok, alkalmanként vallási konfrontációk is.
A Katolikus Egyház képviselőin keresztül megvalósuló szociális tevékenységet a biblikus, teológiai és történeti alapokon, a felebaráti szeretet keresztény kötelességén túl számos tényező indokolja. A szekularizációs tendenciák hatására a történelmi egyházak, az egyházias vallásosság visszaszorul a társadalmi, gazdasági és politikai élet számos területéről. A karitatív munka az egyházi tevékenységek olyan terepe, ahol a kereszténység képes hatékonyan megjeleníteni értékrendjét a társadalmi színtereken.
A szolidaritás megélése, a társadalmi szerepvállalás találkozik a XIII. Leó pápával induló, módszeresen kifejtett katolikus szociális tanítás és az Egyház megújulását célzó II. vatikáni zsinat szellemiségével. A kisebb településeken az egyházi segítségnyújtást leginkább azok a különféle helyi problémák és kihívások tették szükségessé, melyek az állami - és később önkormányzati - ellátórendszer kiépületlensége és visszásságai miatt megoldatlanok és megválaszolatlanok maradtak.
A Katolikus Egyház évszázadok során kialakult intézményei és hálózatai, képviselői (egyházközségi szervezet, plébánosok, papok, plébánia-igazgatók, hitoktatók) révén jelen van szinte minden magyarországi kistelepülésen. A jelenlét lehetőséget adott a falusi lakosság életébe való belehelyezkedésre, a lokális viszonyok megértésére, a problémák helyi rendezésére is. Ezt a települések mérete is indokolttá tette. A falvakra jellemző interakciókban az ember teljes személyiségével részt vesz. Az evangelizáció hiteltelenné és sikertelenné válik, ha a katekéta, a lelkipásztor nem a teljes embert látja, ha nem érzékeli a vele szemben álló egyén életének komplexitását, a szociális problémákat is.
A hatékony lelkipásztori munka a személyes szükségletekre épül. A kistelepülések népességének kiszolgáltatottsága, marginalizálódottsága, közösségeinek bomlása tehát indokolttá teszi az egyházi reprezentánsok aktívabb társadalmi szerepvállalását. A rendszerváltozás előtti időszakban többször előfordult, hogy maga az egyházak ellen irányuló hatalmi kontroll segített a falvak helyzetén azáltal, hogy az aktívabb, magasabb kvalitású, jó szervezőkészséggel rendelkező papokat kisebb, a központoktól távol eső településekre helyeztette át.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
