Cementként szilárdult meg Pompeji lakóinak tüdejében a forró hamu
2020. május 31. 08:39 Niel-Peter Granzow Busch
A menekülő emberek (augusztus 24., 17.00)
A kezdeti pánik után kétségbeesett emberek ezrei kezdtek menekülni. Fejüket párnákkal, edényekkel és kosarakkal védve rohantak az utcán és gázoltak a térdig érő hamurétegben a városkapu felé.
A régészeti kutatások megmutatták, hogy sokan a lehullott kövek és tetőcserepek alatt lelték halálukat.
Ízisz templomában a papok közös erővel szedték össze a legértékesebb kincseket, majd ezekkel elindultak az utcán. Mikor elérték a Via dell’ Abbondanza sarkát – ahol Gaius Julius lakott – egy papot, aki egy zsák aranypénzt vitt, itt halálos találat ért.
A többiek tovább menekültek, de valamivel később ismét két papot temetettek maguk alá az összedőlő épületek.
A megmaradt papok egy házban kerestek menedéket, ahol néhány órán belül egymás után megfulladtak. Az utolsó kezében egy fejsze volt.
A lehullott törmelék eltorlaszolta az ajtót és ő kétségbeesve próbált rést vágni a falba. Mindhiába.
Gaius Julius villájában az idős kereskedő és családja úgy döntött, hogy a házban marad. Az unokaöcs mindenórás felesége képtelen volt utat törni magának az irdatlan mennyiségű hamun és kőtörmeléken keresztül, ami Pompeji utcáira hullt. A család többi tagja abban bizakodott, hogy a rettenetes kőzápor hamarosan eláll.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
