Borzalmas vérengzéssel járt India és Pakisztán függetlenedése
2024. június 23. 16:05 Múlt-kor
Háború Kasmírért
1947 késő őszétől kezdve a feszültségek gócpontja a kisvárosok és falvak utcáiról a kasmíri harctérre tevődött át. Pakisztán és India függetlenné válásakor minden fejedelemség maga dönthette el, hogy melyik országhoz kíván csatlakozni.
Bár Mountbatten igyekezett meggyőzni Kasmír hindu maharadzsáját, Hari Szinghet, hogy Pakisztánhoz csatlakozzon, Szingh független államról álmodozott.
A maharadzsa még hetekkel a britek kivonulása után is habozott, a kaotikus helyzetet kihasználva októberben pakisztáni fegyveresek vonultak be Kasmír fővárosába, Szrinagarba.
A kétségbeesett Szingh kénytelen volt Indiától segítséget kérni, a beavatkozás törvényessége érdekében azonban alá kellett írnia, hogy Kasmír csatlakozik Indiához.
A maharadzsa ezt szinte azonnal megtette, az indiai csapatok pedig néhány hónap alatt kiűzték a pakisztáni sereget. Az első-indiai pakisztáni háború az 1949. január 1-jén tűzszüneti határozattal véget ért. Ez azonban korántsem jelentette azt, hogy ezzel véget ért volna a konfliktus.
Abdul Kader Siddique tábornok, a pakisztáni hadsereg ellen harcoló bengáli gerillák vezetője kollaborációval vádolt foglyokat végez ki karabélya szuronyával a pakisztáni megadás után két nappal tartott népünnepély keretében Dhakában, 1971. december 18-án. A főként bengáli etnikumú emberek által lakott Kelet-Pakisztán indiai segítséggel 1971-ben fegyverrel vívta ki függetlenségét Pakisztántól, Banglades néven.
Pakisztán Kasmír területének mintegy egyharmadát – a tartomány gazdaságilag fejletlenebb, kis népsűrűségű területeit – vette birtokba, a muszlim lakosság többsége pedig Indiában maradt. Kasmír mind a mai napig az India és Pakisztán közötti első számú feszültségforrás.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy 1971-ben a Pakisztán magterületétől több mint ezer km-re fekvő Kelet-Pakisztán Banglades néven kivált az iszlám országból. A térség népeinek békés együttélése egyelőre nem több mint hiú ábránd.