Borzalmas vérengzéssel járt India és Pakisztán függetlenedése
2024. június 23. 16:05 Múlt-kor
Egy angol ügyvéd tragédiája
Az erőszak tehát elharapódzott, és ebben a helyzetben különösen nagy felelősség hárult a végül India felosztása mellett döntő britekre.
A brit kivonulás India utolsó alkirályáról, Viktória királynő unokájáról, Lord Mountbattenről elnevezett, 1947 júniusában nyilvánosságra hozott terv szerint, kapkodva ment végbe.
Az új határok meghúzását egy jó hírnévnek örvendő londoni ügyvédre bízták, aki azonban addig még egyszer sem járt Indiában.
Sir Cyril Radcliffe 1947. június végén lett az Indo-Pakisztáni Határbizottság elnöke, és mindössze néhány hete maradt arra, hogy a megfelelő felkészülés után berajzolja a térképre a több tízmillió ember sorsáról döntő határvonalat.
Férfiak fát és szalmát pakolnak a máglyákra, amelyeken a hinduk és muszlimok közötti véres összecsapások áldozatait fogják elégetni, 1946. Muszlimok, szikhek és hinduk egyaránt kegyetlen tetteket vittek véghez, és váltak is azok áldozataivá a vegyes lakosságú területeken.
A tervnek augusztus 15-ig el kellett készülnie. Tudta, bárhogy is dönt, a vérontás elkerülhetetlen.
Az általa meghúzott határvonalnak köszönhetően több mint ötmillió muszlim Pandzsáb indiai részén, ötmillió hindu és szikh pedig a tartomány pakisztáni oldalán ragadt. A határ gazdasági térségeket és falvakat vágott ketté, de akadt olyan ház is, amelynek egyik oldala Pakisztánhoz, a másik fele Indiához került.
Bár Nehru és Dzsinna korábban megígérte, hogy el fogja fogadni a Radcliffe által húzott határvonalat, az új térkép nyilvánosságra hozatala után azonnal megfogalmazták kifogásaikat. A lelkiismeretével viaskodó ügyvéd hazarepült, majd válaszul az őt ért támadásokra visszaküldte a fizetségként kapott kétezer fontot.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
