Az Apokalipszis évszázadai a Szépművészeti Múzeum új tárlatán
2026. május 23. 09:05
Az Újszövetséget lezáró Jelenések könyvének látomásait és az Apokalipszis ábrázolástörténetét bemutató, több mint ötszáz évet felölelő grafikai kiállítás nyílt a Szépművészeti Múzeumban, amely a téma vizuális evolúcióját tárja a közönség elé Albrecht Dürertől egészen a huszadik századi magyar alkotókig. A mintegy száz művet, köztük metszeteket és litográfiákat felvonultató tárlat mérföldkőnek számít a bibliai jövendölések művészettörténeti hatásának hazai bemutatásában.
A szeptember 20-ig látogatható kiállítás bevezető szekciója Albrecht Dürer 1498-ban megjelent, tizenöt lapból álló fametszetsorozatára fókuszál. A tizenötödik század végén Európát átható eszkatologikus, világvégét váró hangulatban Dürer alkotása forradalmasította a grafikai műfajt. A nürnbergi mester munkássága nyomán a fametszet a puszta könyvillusztrációból önálló, magas rangú művészi kifejezőeszközzé vált.
Az intézmény Grafikai Gyűjteményében őrzött apokalipszisciklusok közül a tárlat négy teljes sorozatot emel ki, kiegészítve azokat az önállóan is elterjedt, a témakörhöz szorosan kapcsolódó ikonográfiai típusokkal, mint például Patmoszi Szent János vagy a sárkánnyal küzdő Szent Mihály arkangyal ábrázolásával.
A tizenhatodik század eleji vallási átalakulások a Jelenések könyvének értelmezésére is jelentős hatást gyakoroltak. Amikor Martin Luther 1522-ben megjelentette az Újszövetség első német nyelvű fordítását, a Szeptemberi testamentumot, az olvasók könnyebb megértése érdekében idősebb Lucas Cranachot bízta meg a szöveg vizuális kíséretének elkészítésével. A tárlaton kiállított Cranach alkotások jól szemléltetik a reformáció korai vizuális propagandáját.
Szintén ebből az évszázadból származik Jean Duvet francia grafikusművész 1555 körül befejezett, huszonhárom lapos rézmetszetsorozata, amelyből a látogatók tizenkilenc kompozíciót tekinthetnek meg, bepillantást nyerve a francia reneszánsz sajátos, zsúfolt és drámai formavilágába.
A kiállítás kronologikus íve rámutat arra, miként alakult át az eszkatologikus szövegek művészi interpretációja a modern korban. A tizenkilencedik század végén a francia szimbolizmus vezéralakja, Odilon Redon már tudatosan elszakadt a narratív, eseményközpontú ábrázolásmódtól. Litográfiáin csupán a bibliai szövegre utaló elvont motívumok és alakok jelennek meg, a művek címei pedig egyenesen a Jelenések könyvéből vett idézetek. A történeti áttekintést Sigmund Hebenstreit üvegablaktervei, majd huszadik századi hazai alkotók, köztük Kondor Béla, Stettner Béla és Csohány Kálmán modern apokalipszisvíziói zárják.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
