„Aki egyetlen paraszttal sakkban tartotta az országot”: Elena Ceauşescu
2020. augusztus 4. 13:58 Stefano Bottoni
A nemzet (gyűlölt) anyja
Elena „szakmai” ambíciói ekkor már jelentősen befolyásolták férjének gazdaságfejlesztési terveit. 1970-től 1980-ig Elena a több száz fősre duzzadó és korszerű berendezésekkel ellátott Vegyipari Kutatóintézet élén állt, és vezérigazgatójaként elérte, hogy a korábban jelentéktelen vegyipar fejlesztésére jelentős összegeket fordítsanak. 1972-től a kutatási-fejlesztési rendszert felügyelő Tudományos és Technológiai Tanács végrehajtó bizottságának lett a tagja, 1980-tól pedig e testületnek az elnöke.
1974-ben már a Román Akadémia rendes tagjává is választották, és több világegyetem doktori címet adományozott az országa „legkiválóbb” tudósának. Nem túlzás azt állítani, hogy a román tudományos világot máig meghatározó botrányok és plágiumügyek abban a közegben gyökereznek, amelyben a szinte analfabéta Elena Ceauşescu akadémikussá válhatott.
A kölcsönös szívességek és a rokoni kapcsolatok meghatározó szerephez jutottak – természetesen a minőség és a szakszerűség rovására – a tudománnyal foglalkozók előmenetelében.
Ezzel párhuzamosan Elena egyre markánsabban foglalt teret a román közéletben mint főállású politikus. Már nem a korábbi anyai szerepben, hanem a Román Szocialista Köztársaság first ladyjeként. Nőideálja ekkor Mao Ce-tung felesége, Csiang Csing volt, akivel 1971-ben ismerkedett meg Pekingben.
Valódi politikai emelkedése és befolyása 1973-ban kezdődött, amikor beválasztották az RKP Politikai Bizottságába. Az 1974-es Argentínába tett elnöki látogatás alkalmat adott Elenának, hogy megismerje Evita Perón emlékét. Az ő sziporkázó személyisége és legendája lenyűgözte (és feltehetően irigységgel töltötte el) Románia – idegen nyelveket nem beszélő, a mély paraszti világból érkező és ezért gátlásait még őrző – első asszonyát.
Akire az RKP XI. kongresszusa után már rábízták a belső harcok szempontjából kulcsfontosságú káderügyek felügyeletét is, 1979-től pedig már a teljes párt- és államapparátus kinevezési folyamatát ellenőrizhette. A korábban sem ismeretlen nepotizmus tovább burjánzott.
Az általános terrorhangulat sérthetetlenné tette Elena Ceauşescut, aki láthatóan élvezte szinte korlátlan hatalmát. Ekkor bontakozott ki az elnöki pár (és nem kizárólag a formális hatalmat birtokló Nicolae) személyi kultusza, amely az utolsó évtizedben szürreális mértékűvé vált.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
