Középkori pergamenek genetikai titkait tárták fel kutatók
2026. június 10. 13:43
Évszázados középkori pergamenek roncsolásmentes DNS-vizsgálatával tárt fel eddig ismeretlen történelmi összefüggéseket egy nemzetközi kutatócsoport, amelynek eredményei a Manuscript Studies című folyóiratban jelentek meg. Az Észak-Karolinai Állami Egyetem, a Duke Egyetem és a Nyugat-Sydney-i Egyetem tudósai bebizonyították, hogy a kódexek lapjai valóságos biológiai archívumként őrzik a múltat. A biokodikológia nevű új tudományág paradigmaváltást hozhat a történeti kutatásokban, mivel a szövegeken túl az alapanyag feltérképezésével a korabeli állattartás és a kereskedelmi útvonalak is pontosan rekonstruálhatók.
A 4. és 15. század között a pergamen volt az európai írásbeliség legfőbb hordozója. A világ könyvtáraiban és múzeumaiban napjainkban is mintegy egy-hárommilliárd pergamentöredék található. A szakemberek most két teljesen roncsolásmentes eljárást alkalmaztak a sejtminták begyűjtésére.
A pergamen felületét egy hagyományos PVC-radírral dörzsölték át, amely elektrosztatikus töltése révén képes összegyűjteni a proteineket és sejteket, illetve egy puha citológiai kefét használtak a felszín érintésére. Az így nyert töredékes és erősen roncsolódott mitokondriális DNS-t újgenerációs szekvenálási technológiával elemezték, hasonlóan ahhoz a módszerhez, amelyért Svante Pääbo 2022-ben Nobel-díjat kapott a neandervölgyi ember genomjának feltérképezéséért.
A kutatás során 91 darab, a 8. és a 20. század között készült kéziratot vizsgáltak meg, amelyek többek között Angliából, Franciaországból, Olaszországból, Etiópiából és Kis-Ázsiából származtak. A levett 351 mintából 204 esetében sikerült hitelesíteni az állatfajt.
Az eredmények rávilágítottak a regionális gazdasági különbségekre. Az angol kéziratok esetében a felhasznált bőrök 80 százaléka juhtól származott, ami a szigetország középkori juhtenyésztésének dominanciáját tükrözi. A kontinentális Európában a kecske, a juh és a szarvasmarha aránya szinte azonos volt, míg az etiópiai iratok 76 százaléka kecskebőrből, a nyugat-ázsiai szövegek pedig kivétel nélkül juhbőrből készültek.
A kéziratok így ezentúl nemcsak szöveges forrásként, hanem egyedülálló biológiai adatbázisként is szolgálnak. Ahogy Bruce Holsinger professzor rámutatott, a világ egyetlen régészeti lelőhelye sem rendelkezik ilyen kiterjedt, pontosan datálható és földrajzilag behatárolható állattani archívummal.
A genetikai vizsgálatokkal megállapítható a felhasznált állatok rokonsági foka is. Ha egy kódex lapjai genetikailag rokon egyedektől származnak, az helyi, elszigetelt kolostori termelésre utal. Az egymással rokonságban nem álló állatok bőrének együttes felhasználása ugyanakkor a késő középkori városi kereskedelem és a kiterjedt nyersanyagpiacok létezését bizonyítja.
A jövőben a technológia finomításával a kutatók az állatok nemének meghatározását, valamint a pergamenekben rejlő ősi baktériumok és vírusok azonosítását is tervezik, ami a középkori járványtörténet megértésében is jelentős áttörést hozhat.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
