Ahol a püspök felügyelte a legjobb bordélyházakat: a középkori London alvilága
2018. október 16. 16:46 Múlt-kor
„Megrögzött iszákosok”
A polgármester rendszeres listákat kért a kerületektől a „megrögzött iszákosokról”, a kisebb vétségeket elkövetőkről és a „kétes hírű nőkről”. A királyi és városi kiáltványokat kisbírók olvasták fel – hallhatóan emlékeztették a lakosságot, hogy a Guildhall folyamatosan igyekszik fenntartani a rendet.
Maguk a kerületek az úgynevezett „beadle”-ökre (altisztek) bízták az ilyesfajta teendőket. Az eredetileg az utcák tisztításának – seprés, gereblyézés – felügyeletére létrehozott tisztség elsődleges feladata a 14. századra már a „semmirekellők” távol tartása volt – úgymint a prostituáltak, tolvajok és ismert útonállók. Az altiszt és emberei az önkéntes őrséggel együtt járőröztek az éjszakai kijárási tilalom idején, és az azt megszegőket a Counterbe, a Tunba, vagy valamely egyéb, a közrend ellen vétők számára fenntartott börtönbe vitték.
Maga a Guildhall azonban korántsem volt a törvényesség mintaképe. Az 1380-as években súlyos feszültségek gyötörték Londont két polgármester, Nicholas Brembre és John Northampton rivalizálása miatt. A korrupció a legfelső szintekig terjedt, és több polgármester-választást is fegyverrel döntöttek el – az utcai gyilkosságok ekkoriban többnyire felderítetlenek maradtak. A városi szabályozások és betartatásuk előírt módjai csupán egy apró betekintést nyújtanak a valódi bűnözői gyakorlatba, amelyet kordában voltak hivatottak tartani.
A kor irodalmában is megmutatkozik London bűnös jellege – John Gower, a híres költő Geoffrey Chaucer barátja és riválisa a művészetben a St. Mary Overy kolostorban lakott Southwarkban a 14. század második felében. Habár ritkán említi a várost, költészetében megjelennek annak élénk képei: „Ahogyan az ember látja a szomszédok feleségét árulni a tyúkokat a piacon” – írja a „Mirour d'Omme” (Az ember tükre) című művében, „Ugyanígy árulja a bordélyosnő a szüzeket, és alkudozik felettük, és buja kéjencek ágyasaivá teszi őket.”
Gowernél a vesztegetés, a gyilkosság, a lopás és a rablás is megjelenik, valamint a különféle büntetések súlyossága. „Hogy a rablás akasztást ér” – írja, „már a Bibliából tudjuk.” A képmutatás és kompromisszumok által meghatározott London gyakorta megihlette a költő fantáziáját, ahogyan napjainkban is népszerű szórakoztató téma az alvilág működése.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
