A neolitikus mezőgazdaság növelte az európai növényvilág sokszínűségét
2026. július 13. 07:07 Múlt-kor
Évezredeken keresztül, egészen a második világháborúig a hagyományos földművelés nem csökkentette, hanem jelentősen növelte a kontinens növényi sokszínűségét - derül ki a Nature Communications folyóiratban publikált, Fabian Rey által vezetett svájci kutatásból. A Bázeli és a Berni Egyetem szakemberei a neolitikus mezőgazdaság európai elterjedésétől napjainkig vizsgálták a flóra változásait, rávilágítva arra a történelmi anomáliára, hogy a biodiverzitás jelenlegi drasztikus csökkenését a történelem során először nem a demográfiai krízis, hanem az intenzív agrárium okozza.
A kutatócsoport a svájci fennsíkon található három tó - a Moossee, a Burgäschisee és a Hüttwilersee - üledékrétegeiből származó 2043 virágpormintát elemzett, amelyeket 227 radiokarbonos kormeghatározással rögzítettek a történeti időskálán. A paleobotanikai vizsgálatok során a fajgazdagságot mutató pollenszám (PRI) mellett az egykori tüzekre utaló mikroszkopikus faszénmaradványokat, valamint a legeltetést jelző, ürülékkedvelő gombák spóráit is elemezték.
A kimagasló felbontású adatsor bizonyítja, hogy bár a régió erdeit az elmúlt 7600 évben tartósan a bükk uralta, a neolitikumtól a bronzkorig a juhar, a kőris, a hárs és a szil aránya fokozatosan csökkent az emberi kitermelés és a területfoglalás következtében.
A történeti ökológiai adatok rávilágítanak, hogy a neolitikus mezőgazdaság mintegy 6800 évvel ezelőtti elterjedése egyértelműen növelte a fajgazdagságot. A korai cölöpépítményes tóparti települések és a kezdetleges földművelés kisebb irtásokat, úgynevezett élőhely-mozaikokat hoztak létre a korábban zárt erdőségekben, életteret biztosítva számos új cserje- és lágyszárú fajnak. A kutatás rögzítette, hogy a növényi sokszínűség a középkorban és a kora újkorban, a diverzifikált termelési rendszerek és a gyümölcstermesztés kiterjedésével érte el történelmi csúcspontját az európai tájban.
A több ezer éves, ember által generált sokszínűségi trendet történelmileg csupán a nagy demográfiai krízisek törték meg. A népvándorlás korában (Kr. u. 3-5. század), majd évszázadokkal később, a nagy pestisjárvány és a késő középkori gazdasági válságok idején a mezőgazdasági területek tömeges felhagyásával az erdők visszahódították a tájat. Ez a regeneráció a virágpor-sokszínűség drasztikus, mintegy huszonöt százalékos, a mezőgazdaság előtti szintre történő visszaesését eredményezte.
Míg a korábbi történelmi korszakokban a lakosság számának helyreállásával a természeti biodiverzitás is visszatért, a második világháború után indult, évtizedenként 1,35 százalékos fajszámcsökkenés egyedülálló anomália a történelemben. A jelenlegi ökológiai hanyatlást ugyanis a folyamatosan növekvő népesség mellett a modernizáció, a műtrágyázás, a nagytáblás, gépesített művelés és a hagyományos agrártérszerkezetek, például a sövények felszámolása okozza.
Az elemzés konklúziója szerint a történelemben először fordult elő, hogy a mezőgazdasági termelés növekedése a biológiai sokféleség ellen hat, ugyanakkor a preindusztriális korszakok - napjaink agroökológiai módszereihez is hasonló - gyakorlata mintaként szolgálhat a diverzitás jövőbeli helyreállításához.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
