A Menga dolmen szakrális folytonossága
2026. január 5. 09:05 Múlt-kor
Új interdiszciplináris kutatás szerint a Menga dolmen nem veszítette el jelentőségét az őskor lezárultával. A középkori iszlám korszakban két személyt tudatosan temettek el az emlékmű tengelyében, ami a több ezer éves szakrális tér szándékos újraértelmezésére utal.
A Menga dolmen őskori eredete
Több mint ötezer évvel ezelőtt neolitikus közösségek hatalmas kőlapokat mozgattak meg a dél-ibériai síkságokon, hogy létrehozzák a Menga dolmen monumentális építményét. Az Antequera közelében álló megalitikus emlék a Stonehenge és az egyiptomi piramisok előtt készült el, és már keletkezésekor kiemelkedett méreteivel és elhelyezkedésével.
Az i. e. negyedik évezredben épült Menga dolmen ma az UNESCO világörökség része. Az európai megalitok többségétől eltérően nem a Nap járásához igazodik, hanem egy természetes sziklaalakzathoz. Ez arra utal, hogy építői a táj szimbolikus jelentését legalább olyan fontosnak tartották, mint a csillagászati megfigyeléseket.
Régészeti adatok szerint az emlékmű jelentősége a neolitikum után sem halványult el. A bronzkorban, a vaskorban és a római időszakban is ismerték és látogatták. Ez a folytonosság végül a középkori Al-Andalúsz idején új jelentéssel telt meg.
Középkori temetkezések a Menga dolmenben
2005-ben a Menga dolmen átriumában végzett ásatások során két emberi temetkezést tártak fel. A halálukkor 45 évnél idősebb személyeket mellékletek nélkül temették el. Radiokarbonos vizsgálatok szerint a Kr. u. 8–11. század között hunytak el, az iszlám uralom korai időszakában Dél-Ibériában.
Mindkét elhunytat hason fekvő helyzetben, arccal lefelé helyezték el, fejüket jobb oldalukra fordítva. Az arcuk délkelet felé, Mekka irányába nézett, összhangban az iszlám temetkezési gyakorlattal. Ugyanakkor testük pontosan a Menga dolmen őskori szimmetriatengelye mentén feküdt, ami teljesen szokatlan a korabeli iszlám temetőkben. Ez a tudatos igazítás azt sugallja, hogy az emlékmű nem puszta romként szolgált, hanem értelmezett és jelentéssel bíró hely volt.
Genetikai vizsgálatok eredményei
A DNS-megőrzés a mediterrán térségben ritkán kedvező. A Menga dolmen esetében a visszanyert genetikai anyag kevesebb mint egy százaléka volt emberi eredetű. Fejlett dúsítási eljárásokkal azonban sikerült rekonstruálni az egyik egyén, Menga1 genomját.
Menga1 apai ágon az R-P312 Y-kromoszóma-haplocsoporthoz tartozott, amely Nyugat-Európában már a kálkolitikum óta jelen van. Anyai vonala, a V34a mitokondriális haplocsoport, európai eredetű, de modern marokkói és algériai populációkkal is kapcsolatot mutat.
Az autoszomális elemzés szerint Menga1 származása körülbelül 44 százalékban helyi vaskori ibériai, 18 százalékban észak-afrikai, 37 százalékban levantei eredetű volt. Ez a keveredés jól illeszkedik az Ibériát átszövő mediterrán kapcsolatrendszerbe, amely a római korban és az iszlám hódítás után tovább erősödött. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a genetikai származás nem azonos a vallási identitással.
A Menga dolmen mint szent hely a középkorban
Ibériában az iszlám korszakban több példa is ismert prehisztorikus emlékek újrahasznosítására. A cádizi Alberite I. dolmennél legalább tizenhét személyt temettek el az Almohád-korban, míg Portugáliában is dokumentáltak hasonló gyakorlatot.
A kutatók felvetik, hogy a Menga dolmen qubbaként vagy maraboutként működhetett. Monumentális mérete, elszigetelt fekvése és ősi jellege alkalmassá tette arra, hogy szentély vagy tiszteletre méltó temetkezési hely legyen.
A Menga dolmen nem lezárt emlék. Története rétegről rétegre épült, ahogy különböző közösségek új jelentésekkel ruházták fel. A középkori temetkezések azt mutatják, hogy az emberek tudatosan viszonyultak a mély időhöz, és a múltat aktuális jelentéssel ruházták fel. Ez a kutatás arra emlékeztet, hogy a műemlékek nem csupán fennmaradnak, hanem jelentést hordoznak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
