A jakut múmiák titkai
2026. január 8. 18:05 Múlt-kor
A Szibéria északkeleti részén feltárt jakut múmiák DNS-vizsgálata ritka bepillantást enged az őslakos közösségek múltjába. A leletek azt mutatják, hogy a jakut társadalom az orosz hódítás és a keresztény térítés ellenére is megőrizte genetikai, kulturális és spirituális folytonosságát.
Jakut múmiák a fagyott időrétegekben
A régészek több mint száz, a 14. és a 19. század között eltemetett, természetes úton mumifikálódott jakut maradványt tártak fel Szibériában. A rendkívüli hidegnek köszönhetően a testek, a ruházat és a temetkezési mellékletek kivételes állapotban maradtak fenn. Ezek a jakut múmiák egy hosszú történelmi időszak lenyomatai, az orosz hódítás előtti, alatti és utáni korszakból egyaránt.
Jakut múmiák és az orosz hódítás genetikai hatása
A közel tizenhat évig tartó ásatások során Jakutföld négy térségéből összesen 122 egyént azonosítottak. A DNS-elemzések célja annak vizsgálata volt, hogy az Orosz Birodalom 1632-ben megindult szibériai terjeszkedése okozott-e jelentős genetikai változást. Az eredmények szerint a modern jakutok genetikai eredete a 12–13. századra vezethető vissza, ami megerősíti a szóbeli hagyományokat.
A kutatók nem találtak számottevő nyomát népességcsökkenésnek vagy az orosz telepesekkel való genetikai keveredésnek. Ez éles ellentétben áll más gyarmati hódítások tapasztalataival, például Amerika spanyol meghódításával.
A vizsgálatok szerint a jakutok genetikai öröksége a 16. századtól napjainkig feltűnően stabil maradt. A kutatók ezt részben a rendkívül zord környezeti feltételekkel magyarázzák. A szélsőséges hideg és az elszigetelt térség komoly logisztikai akadályt jelentett a tömeges betelepülés számára, így a demográfiai csere elmaradt.
Mikrobiom és életmód a jakut múmiák fogain
A jakut múmiák fogain és foglepedékén végzett elemzések a szájüregi mikrobiom vizsgálatára is lehetőséget adtak. A kutatók arra számítottak, hogy az orosz telepesek által behozott új élelmiszerek, például az árpa, a rozs vagy a dohány, megváltoztatták a mikrobiális összetételt. Az eredmények azonban azt mutatták, hogy a mikrobiom szerkezete szintén meglepően állandó maradt.
Sámánizmus a kereszténység árnyékában
A jakut temetkezések azt is bizonyítják, hogy a sámánizmus még a 18. század végén is élő gyakorlat volt. Ez jóval azután történt, hogy Oroszország hivatalosan megkezdte a térség kereszténységre való megtérítését. A leletek szerint egyes klánok tudatosan ragaszkodtak spirituális hagyományaikhoz.
Egy sámánnő genetikai titka
Az egyik legkülönlegesebb lelet egy harmincas éveiben elhunyt női sámán temetkezése volt Jakutföld középső részén, az Us Sergue lelőhelyen. A kutatók UsSergue1 néven azonosították. Egy fatörzsből készült koporsóban helyezték nyugalomra, több réteg ruhában. Viselt hagyományos jakut fejfedőt, combig érő bőr lábmelegítőt, valamint vörös gyapjúruhát, amely importált takarókból készült. A temetkezés közelében három ló csontváza is előkerült.
A DNS-vizsgálatok meglepő eredményt hoztak. A sámánnő szülei másodfokú rokonok voltak. Ez többféle rokonsági viszonyt jelenthet, de a pontos kapcsolat nem állapítható meg. A kutatók hangsúlyozták, hogy más sámántemetkezések esetében nem találtak hasonló beltenyészeti mintát.
Klán, hatalom és hagyomány
UsSergue1 a legerősebb jakut klán leszármazottja volt, és a kutatók értelmezése szerint klánja megtestesítőjeként temették el. Temetése idején a kereszténység már terjedt a térségben, de egyes közösségek ellenálltak, és továbbra is a sámánizmushoz kötődő rítusokat gyakorolták.
A történelmi jakut temetkezések rendkívüli mennyiségű információt szolgáltatnak az elmúlt évszázadok őslakos életmódjáról. A testek kivételes állapota lehetővé tette a részletes biológiai vizsgálatokat, miközben a ruházat és az ékszerek megőrzése páratlan alkalmat teremtett a biológiai és kulturális adatok összevetésére. A jakut múmiák így nemcsak genetikai, hanem társadalomtörténeti szempontból is kiemelkedő források.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
