A Halley-üstökössel érkezett, majd azzal is távozott a nyughatatlan tréfacsináló, Mark Twain

2021. november 30. 21:08 MTI, Múlt-kor

Missouri állam Florida nevű városkájában született 1835. november 30-án. Tizenkét évesen, apja elvesztésével befejeződött iskolai pályafutása, támogatás híján munkába kellett állnia. Volt nyomdászinas, vándor nyomdászsegéd, majd 1861-ig hajókalauz a Mississippin.

Mint később bevallotta, ezekben az években módjában állt megismerkedni mindazokkal az embertípusokkal, amelyekről csak regényekben és történelmi művekben olvashatunk. Írói álnevét is életének ebből a korszakából kölcsönözte: mark twainnek nevezik a Mississippin a biztonságos hajózást jelentő kétölnyi vízmélységet.

A polgárháború kitörése után állás nélkül maradt, néhány hétig katonáskodott, majd Nevadában próbált szerencsét. Az ezüstbányászat és a telekspekuláció azonban félresikerült, és végül Kaliforniába vándorolt. San Franciscóban és a Hawaii-szigeteken hírlapi tárcákat, majd anekdotákat, szatirikus karcolatokat és novellákat írt.

A sikert az 1865-ös Calaveras megye híres ugró békája című burleszk hangulatú elbeszélése hozta meg számára, amellyel egy csapásra az ország legismertebb humoristája lett. Ez az ironikus látásmód egész életén át elkísérte: az élet tökéletlenségeit és képtelenségeit meglátó, mégis ellenállhatatlanul derűs tréfacsináló volt.

A Jámbor lelkek külföldön, avagy az új „Zarándokok útja” című humoros úti beszámolója már az anyagi sikert is meghozta számára. Miután megnősült, neje a lármás és faragatlan vadnyugati újságírót, a kifejezéseit nem válogató, torzonborz, hanyag öltözködésű, nyughatatlan fiatalembert minden eszközzel saját úri társaságához szelídítette. Emellett férjének minden kéziratát cenzúrázta, és az „illetlen” szavakat átíratta.

Mark Twain nehezen azonosult a polgári élettel, ám ettől kezdve Buffalóban, majd 1871-től 1891-ig Hartfordban tárt karokkal várhatta vendégeit otthonában. Világsikert számára két, saját emlékeiből táplálkozó gyerekkönyve hozott: 1876-ban készült el a Tom Sawyer kalandjai, majd 1884-ben ennek folytatása, a Huckleberry Finn. Ez utóbbi talán legjobb műve, és az irodalomtudósok szerint az amerikai irodalom legjelentősebb pikareszk regénye.

1882-ben, alapos történelmi előtanulmányok után ismét ifjúsági regényt írt Koldus és királyfi címmel; 1889-es Egy jenki Arthur király udvarában című, gyakran burleszkbe hajló regényében pedig a középkor és a modern idők külsődleges ellentétét ábrázolta. Az 1893-as gazdasági válság őt is magával sodorta, de világ körüli felolvasókörútja – amelynek során Budapestre is eljutott – eredményes volt, így újfent jelentős vagyonra tett szert.

Hazatérése után több csapás is érte: először lánya halt meg agyhártyagyulladásban, majd nem sokkal később felesége is. A korszak korrupciója, a századforduló gyarmatosító háborúi is egyre komorabbá és pesszimistábbá tették. Megadatott viszont számára a „csoda”, hogy egy ritka természeti jelenség, a Halley-üstökös feltűnése keretezte életét: 1835-ben vele érkezett e világra, és 1910. április 21-én vele távozott az élők sorából.