A háborúk és a klímaváltozás is hozzájárult a hatalmas maja város, Tikal elnéptelenedéséhez
2020. december 4. 17:55 Múlt-kor
Végzetes klímaváltozás
Bár esztétikai szempontból kétségkívül a piramisok jelentették a tikali építészet csúcsteljesítményét, a funkcionális aspektusokat figyelembe véve csak másodrangúnak bizonyultak. Mivel az év egyharmadában egy szem eső sem esett Tikalra, kulcsfontosságú volt, hogy megfelelő víztározó és szabályozó rendszert építsenek ki a városban.
A 2012-ben feltárt, klasszikus maja korszak idején működő, nyolcvan méter hosszú, hatvan méter széles és tíz méter magas építmény a kutatók szerint akár 80 millió liter víz tárolására is alkalmas lehetett. Ha az építmény túlságosan megtelt, egy „kapcsolóállomással” lehetett leereszteni a felesleges vízmennyiséget. A várostervezők még a központi, lekövezett városrészeket is úgy alakították ki, hogy területükről a víztározókba jusson a lehulló csapadék.
Tikal azonban nem kerülhette el végzetét. Bár Jasaw fia, Yik'in Chan K'awiil még visszaverte az ellenséges városok támadásait, és nagyszabású építkezésekbe kezdett, Tikal hamarosan ismét a hanyatlás útjára lépett.
A 9. század elején félbeszakadtak az építkezések, és az utolsó emlékművet hosszú szünet után 869-ben emelték. A lakosságszám a 9. században rohamosan csökkenni kezdett, és a város, amelyet hatalma csúcspontján legalább 30–60 ezren, de nem kizárt, hogy 100 ezren laktak, a 10. századra teljesen elnéptelenedett.
Bár lehetséges okként a tengeri szállítás szárazföldi kereskedelemmel szembeni térhódítása, a folyamatos erdőirtás, valamint egy pusztító járvány is felmerült, a város a kutatások szerint elsősorban a klímaváltozás áldozata lett. A kilencedik századtól egyre kevesebb eső esett a térségben, Tikalt hosszan tartó aszály sújtotta, és természetes ivóvízforrások hiányában a katasztrófát már a fejlett gát- és csatornarendszer sem volt képes megakadályozni.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
