A földművelés megjelenése után sem hagytak fel a halászattal a dániai ősközösségek
2026. május 19. 08:49
A földművelés és az állattartás megjelenése Dánia déli partvidékén nem szorította háttérbe azonnal a hagyományos vadászó-halászó-gyűjtögető életmódot, a két élelmiszer-beszerzési stratégia évezredeken át egymás mellett, fenntartható módon működött - mutatja be a Museum Lolland-Falster és az Aarhusi Egyetem kutatóinak a PLOS One folyóiratban májusban megjelent tanulmánya. A Syltholm-fjord térségében végzett kiterjedt zooarcheológiai elemzés alapjaiban írja felül a neolitikus forradalom hirtelen társadalmi és gazdasági váltására vonatkozó eddigi modelleket.
A Daniel Groß és Sofie Folsach Hellerøe vezette kutatócsoport a dániai Lolland szigetén feltárt régészeti lelőhelyekről származó vízi és szárazföldi állatmaradványokat elemezte. A vizsgált minták felölelték a mezolitikumból (középső kőkorszak) a kora neolitikumba (Kr. e. 4500–3500) vezető átmenetet, a középső (Kr. e. 3500–2800) és késő neolitikumot (Kr. e. 2800–1800), egészen a bronzkorig (Kr. e. 1800–800) terjedő időszakot.
Bár a régészeti leletanyagban Kr. e. 4000 körül egyértelműen megjelennek a háziállatok (például a szarvasmarha) csontjai, ami a mezőgazdasági gyakorlatok betelepülését jelzi, az elemzés bebizonyította, hogy a halászat továbbra is folyamatos és szerves része maradt a populáció étrendjének. Minden vizsgált korszakban dominánsak maradtak a lepényhalalakúak és az angolnák (kivéve a késő neolitikumot, amikor a települési aktivitás vélhetően lecsökkent).
Daniel Groß kutatásvezető szerint a leletek a neolitikus halászat figyelemre méltó fenntarthatóságáról tanúskodnak: a helyi közösségek évezredeken keresztül ugyanazokat a halfajokat halászták anélkül, hogy az ökoszisztémára gyakorolt hatásuk katasztrofális lett volna. A szárazföldi állatok összetételében nagyobb ingadozások figyelhetők meg: Kr. e. 4000 és 3000 között a fajgazdagság némileg csökkent – feltehetően a növekvő emberi nyomás miatt –, majd Kr. e. 3000 környékén, a dániai kulturális átalakulások közepette újra megnőtt a vadon élő állatok, például a szarvasfélék aránya, ami a vadászat reneszánszára utal.
A lollandi kutatás csatlakozik ahhoz a modern tudományos paradigmához, amely megkérdőjelezi az úgynevezett neolitikus csomag (földművelés, állattenyésztés, kerámia, csiszolt kőeszközök) gyors és kizárólagos térhódítását Észak-Európában. Míg a Közel-Keleten vagy Közép-Európában a mezőgazdaság drasztikusabban és gyorsabban formálta át a társadalmakat, addig a Balti-tenger partvidékén az erőforrásokban gazdag tengeri és fjord-ökoszisztémák lehetővé, sőt indokolttá tették a vegyes gazdálkodást.
A Syltholm-fjord térségében élő kőkorszaki populáció esetében az új, agrárius technológiák nem váltották le a régieket, hanem kiegészítették azokat, bizonyítva az őskori ember kiváló adaptációs képességét a változó környezeti viszonyokhoz.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
