Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》
A fal túloldalán: a Roosevelt-ház asszonyai

A fal túloldalán: a Roosevelt-ház asszonyai

2022. május 31. 14:50 Popovics Violetta

<

Elsők a nők között

1921-ben a családot súlyos csapás érte: Franklint paralízissel diagnosztizálták, egyik napról a másikra deréktól lefelé lebénult. A két nő különböző módon kívánt segíteni: Eleanor úgy gondolta, hogy férjének ott kell folytatnia, ahol abbahagyta, míg Sara azt szerette volna, ha fia a Hyde Parkban regenerálódik. A csatát végül a feleség nyerte meg, azonban az ápolás minden idejét és energiáját elvette, ezért ismét a nagyszülő gondoskodott unokáiról.

1927-re Eleanor megelégelte anyósa folyamatos jelenlétét, ezért változtatott manhattani otthonuk felépítésén. Azért, hogy a Sara és saját étkezőjük közötti átjárást megakadályozza, egy hatalmas szekrényt helyezett a bejárat útjába. A szeparáció megoldása Hyde Park-i otthonukban nehezebb feladatnak bizonyult, hiszen az nem Eleanor tulajdonát képezte. A problémát a Vall-Kill felépítésével sikerült megoldania, amely néhány kilométerre feküdt a birtoktól.

Franklin hétéves regenerálódás után tért vissza a politikai életbe, jelöltetve magát a New York-i kormányzói posztra, amit édesanyja jelentős pénzösszeggel támogatott. Franklin kormányzósága után a Demokrata Párt elnökjelöltje lett, majd 1932 novemberében az Egyesült Államok 32. elnökévé választották. A két nő külön utakon, eltérő elképzelésekkel támogatta Franklint: Sara a tradicionális vonalat képviselte, még Eleanor a változásét. Ezért nem kedvelte a bevett First Lady címet sem, helyette inkább a Mrs. Roosevelt elnevezést használta, míg anyósa szerette, ha First Motherként gondolnak rá.

Franklint 1937-ben másodjára is az Egyesült Államok elnökének iktatták be. 1939-ben nagy jelentőségű eseményre került sor, hiszen VI. György brit király és felesége, Erzsébet tett látogatást a Fehér Házban, majd pedig a Hyde Parkban. Ezzel Sara Delano Roosevelt lett az első amerikai nő a történelemben, aki saját házában látott vendégül egy brit uralkodót. E fogadás ismét konfliktusokat generált a Roosevelt-ház asszonyai között: a vita tárgyát legfőképpen a menüsor képezte. Amikor Franklin harmadik elnökválasztási kampányát is megnyerte, s ezzel ő lett az egyetlen amerikai elnök, aki két terminusnál tovább maradt az elnöki székben, Sara a következőket nyilatkozta: „Nagyon kevés elnök édesanyja élt addig, hogy fiát akár első elnöki beiktatásakor lássa. Sokszor úgy tűnik, mintha az elnököknek nem is lett volna édesanyjuk”. Sara 86 éves korára nem csupán egyszer, hanem háromszor láthatta, ahogy fia az Egyesült Államok elnöki székét elfoglalja.

Idős kora miatt Sara egészségügyi állapota romlani kezdett, pihenésre kényszerült. 1941. szeptember 7-én otthonában szenderült végső nyugalomra. Eleanor így nyilatkozott halála után: „Rettenetes az, amikor 36 éven át élsz közel valakihez, és halálakor mégsem érzel veszteséget.” Bár ő nem érzett fájdalmat, Franklint lesújtotta édesanyja halála. Felesége igyekezett ezt enyhíteni, de gyakori távolléte miatt a támogatás nem olyan mértékű volt, amilyenre Franklin vágyott.

Férje 1945-ös halálát követően, amelyet agyvérzés okozott, Eleanor minden évben virágcsokrot rendelt anyósa sírjára halálának évfordulóján. 1951-ben a Look magazin számára írt – „Az a hét ember, aki életemet formálta” című – cikkében Sarát is megnevezte Franklinnel együtt. Róluk úgy nyilatkozott, hogy a személyiségfejlődésére ők gyakorolták a legnagyobb hatást. Sara emlékezetén Dore Schary 1956-os drámája, a Napfelkelte Campobellóban ejtett foltot. Unokái szerint a műben nagyanyjukat vén satrafaként jelenítették meg, és még Eleanor is úgy gondolta, hogy az előadás méltatlan volt anyósához.

Bizonyára ő is tisztában volt vele, hogy végső soron Sara volt az, aki megadta a lehetőséget számára, hogy kimozdulhasson otthonából, és szociális tevékenységet végezzen. Ugyanakkor pénzügyi támogatása nélkül Franklin kormányzósága és elnöki kampányai sem sikerülhettek volna. Eleanor fiatalon lett többgyermekes édesanya, így a gyermeknevelés terén is jól jött az idősebb asszony segítsége, aki több időt tudott unokáinak szentelni, így nem csoda, ha hozzá kötődtek leginkább. Az érem másik oldala pedig az volt, hogy mindez Sara szinte folyamatos jelenlétével és irányításával járt, amely egy idő után zavarni kezdte Eleanort. Így ő mások segítésében kereste és találta meg örömét és valódi énjét.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

A fal túloldalán: a Roosevelt-ház asszonyai

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra