A Conducator bukása
2014. december 23. 13:59 Csernus Szilveszter
Az utolsó órák
Bár igyekeztek titokban tartani a házaspár hollétét, december 23-án és 24-én többször is megtámadták az épületet. Ezekben a napokban még úgy tűnt, hogy a diktatorikus államgépezet magára találhat, megindult némi visszarendeződés, miközben a harcok már az ország több nagyvárosában folytak. A Ceauşescu-házaspár elítélésének és kivégzésének gyorsasága is ezzel magyarázható.
1989. december 25-én, karácsony napján katonai törvényszék elé idézték Nicolae és Elena Ceauşescut, népirtással (a decemberi tűzparancsok kiadása révén), társadalmi javak megsemmisítésével, a nemzetgazdaság aláásásával és a mindezek elől való külföldre menekülés kísérletével vádolva meg őket. (az ítélet közleménye emellett egymilliárd dollár külföldre menekített pénzvagyonról is szól, amelynek tényleges mértéke és sorsa máig viták tárgya).
![](https://ad.jumu.hu/www/images/16b7d50220649027851e09895cd5883a.jpg)
Ceauşescu államelnöki voltára hivatkozva nem ismerte el letartóztatását és a bíróság illetékességét, védekezése során pedig kijelentette, hogy csak a Nagy Nemzetgyűlés előtt hajlandó beszélni. Az eljárás több szempontból is nélkülözte a jogszerűséget, hiszen a vádló egyben ítélkező is volt, egyetlen bizonyítékot sem vonultattak fel és a halálos ítélet ellen sem fellebbezni, sem kegyelemért folyamodni nem lehetett. De forradalmi idők jártak, ráadásul 1947-ben sem tartották törvényesnek eleinte az új kommunista hatalomátvételt, a helyzet pedig hasonló a mostanihoz – hangsúlyozták az ítélkezők.
Mint ismeretes, Nicolae és Elena Ceauşescut a villámgyorsan lezavart tárgyalást követően kivégezték – néhány évig még az esemény helyszínét is titkolták, bár a holttestekről a televízió még karácsonykor közölt felvételeket. Napjainkban a târgoviștei laktanyában a tárgyalás és a kivégzés helyszínét mint múzeumot látogathatjuk meg.
Figyelem! A következő képsorok a nyugalom megzavarására alkalmasak!
A Ceaușescu-házaspár kivégzése
A magyaroknak ha nem is vezető, de jelentős szerep jutott a decemberi forradalomban. Amellett, hogy a Tőkés László melletti nemzetközi szimpátiatüntetés adta a „kezdő löketet", ezt az is mutatja, hogy Temesvár mellett a mintegy tucatnyi városban zajló forradalmi események helyszíne között találjuk a szintén jelentős magyar közösséggel rendelkező Aradot, Marosvásárhelyt, Nagyszebent, Brassót, Kolozsvárt és Nagyváradot is.
Nem elhanyagolható Magyarország szerepe sem. Öt évvel az események után nyilatkozta a Németh-kormány akkori külügyminisztere, Horn Gyula, hogy kilátásba helyezték a felkelőknek nyújtott katonai segítséget, ám erre végül nem került sor; a világsajtó elé tárt képek a forradalom nem egyszer véres mozzanatairól részben a magyar hírügynökségnek, az MTI-nek voltak köszönhetőek.
1989-ben úgy tűnt, a gyűlölt diktatúrával leszámoló románok és a magyar kisebbség, sőt a két állam, a két nemzet egymásra talál. Sajnos az ilyen szempontból békés idők korán véget értek: a forradalmat követő kaotikus időszak már három hónap múlva halálos áldozatokkal járó pogromhoz vezetett Marosvásárhelyen.