3D-ben rekonstruáltak egy ókori római víztározót Spanyolországban
2026. június 27. 08:04 Múlt-kor
A spanyolországi Sierra Aznar területén található ókori római víztározó minden eddiginél pontosabb 3D-s modelljét készítették el a régészek - derül ki a Heritage című tudományos folyóirat legfrissebb számából. Az innovatív térképészeti technológiákkal végzett felmérés bebizonyította, hogy a komplex hidrológiai rendszer a domborzati viszonyokhoz alkalmazkodva több mint kétmillió liter vizet volt képes befogadni.
A dél-spanyolországi Cádiz tartományban, Arcos de la Frontera közelében fekvő, Nagy Ciszterna (Gran Cisterna) néven ismert építmény a Krisztus utáni 1. században épült. A kutatók földi lézerszkennelés és fotogrammetria - több száz fényképből építkező térbeli modellezés - együttes alkalmazásával alkották meg a műemlék digitális mását. A helyszíni felmérés során 513 nagyfelbontású felvételt és 11 lézerszkennelést végeztek.
Az elkészült modell alapján a mintegy öt méter mély és 437 négyzetméter alapterületű építmény maximális kapacitása elérte a 2180 köbmétert, azaz a 2,18 millió litert. A felmérés rámutatott az építmény szokatlan formájára is: a lekerekített sarkok és az egyenetlen falak azt jelzik, hogy a római építőmesterek nem egy merev, szabványos tervet erőltettek a tájra, hanem az óriási medencét a természetes domborzati adottságokhoz igazították.
A kutatók a ciszternában az évszázadok során felhalmozódott üledéket is megvizsgálták. A 3D-s modell és a korábbi ásatások adatai alapján a medencében mintegy 820 köbméternyi, helyenként két méter vastag lerakódás található, amely az eredeti térfogat 37,5 százalékát foglalja el. A kutatás azonban nem korlátozódott kizárólag a főtározóra: a szakemberek modellezték a közeli, alacsonyabban fekvő ülepítő medencéket, valamint az ezek alatt elhelyezkedő monumentális kutat is.
Bár a felszínen már nem láthatók az ezeket egykor összekötő csatornák, a létesítmények elhelyezkedése, magassága és az arányos kapacitáskülönbségek egy összehangolt, gravitációs elven működő vízellátó hálózatra utalnak. A rendszer a vizet a magaslati pontról a 95 köbméteres ülepítőkön keresztül tisztította meg a hordaléktól, mielőtt a 443 köbméteres tárolókapacitású elosztó kúthoz vezette volna.
A Sierra Aznar-i lelőhely a Római Birodalom vízgazdálkodási logisztikájának kiemelkedő és egyben az egyik legnagyobb regionális példája. A rómaiak az Ibériai-félszigeten (Hispania provinciáiban) a bányászat, a mezőgazdaság és a gyors urbanizáció fenntartása érdekében kiterjedt hidrológiai infrastruktúrát építettek ki. A nagy mennyiségű csapadékvíz vagy karsztvíz tárolása a mediterrán éghajlat aszályos nyári időszakaiban létfontosságú volt a helyi gazdaság és a lakosság túlélése szempontjából.
A roncsolásmentes, modern technológiák alkalmazásával készült felmérés most megerősítette, hogy az ókori mérnöki teljesítmények komplexitása és a hidraulikus rendszerek működési elve az eredeti maradványok fizikai bolygatása nélkül is tudományosan rekonstruálható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
