Órákat és cukorkát is kért hazánktól kártérítésként a Szovjetunió
2014. szeptember 30. 18:15 MTI, Múlt-kor
Horthy a helyén maradásával legitimálta a történteket
Szakály Sándor, a Veritas főigazgatója előadásában arról beszélt, hogy Horthy Miklós kormányzó szerepe legfelsőbb hadúrként meghatározó volt a hadseregben: katonai vezető csak az lehetett, aki az ő feltétlen bizalmát élvezte, ám ez a helyzet a német megszállással megváltozott. Az 1944. október 15-ei kiugrási kísérlet a történész szerint katonai erővel nem biztosított, rosszul előkészített akció volt.
Újváry Gábor, a Veritas kutatócsoport-vezetője elmondta, hogy a német megszállás után jelentős változások voltak a katonai vezetésben és közigazgatásban a kormányfőtől a minisztereken és a főispánokon át sok más pozícióig. Ezreknek kellett menekülniük a német hatóságok elől: Kállay Miklós kormányfő a török követségen talált ideiglenes menedéket, de végül német koncentrációs táborba került. Bujkálnia kellett a németek elől Bethlen István volt miniszterelnöknek csakúgy, mint Szekfű Gyulának. Tízezres nagyságrendben történtek letartóztatások, újságírókat, művészeket, ügyvédeket, szakszervezeti vezetőket, lengyel menekülteket fogtak el, és a letartóztatási hullám az arisztokratákat is nagyon jelentősen sújtotta.
A német megszállás nyomán pártokat tiltottak be, 130 újságot szüntettek meg, 1900 egyesületet oszlattak fel. A magyar lakosság mind a németellenes emberek letartóztatásához, mind a későbbi deportálásokhoz passzívan viszonyult – tette hozzá. Horthy felelősségéről szólva Újváry Gábor kiemelte, hogy az államfő a helyén maradásával legitimálta a történteket. A hagyományos, 19. századi úri becsületkódex jegyében a kötelességérzettől vezettetve járt el, miközben a német politika csak saját érdekeinek kíméletlen érvényesítésére volt tekintettel.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
