Órákat és cukorkát is kért hazánktól kártérítésként a Szovjetunió
2014. szeptember 30. 18:15 MTI, Múlt-kor
A zsidóság helyzete
A német megszállás a magyarországi zsidók számára annak ellenére volt meghatározó pillanat, hogy már a háború kitörését követően is súlyos csapások érték őket – hívta fel a figyelmet Haraszti György. Az MTA BTK Történettudományi Intézet munkatársa emlékeztetett: a zsidókérdés végső megoldásának” megtervezésére összehívott 1942. január 20-i wannseei konferencián, a területileg kibővült Magyarország vonatkozásában egy 740 ezres tömeget jelöltek meg. A szakirodalomban a hazai zsidóság számarányait illetően számos adat szerepel, a fenti esetben ez körülbelül az 1941-es népszámlásának felel meg: zsidó az, aki az izraelita vallás tagja. Ez azonban nem vette figyelembe a kikeresztelkedett zsidókat (70-80 ezer fő), holott ők a magyarországi zsidótörvények értelmében zsidónak számítottak.
Haraszti György felidézte: a trianoni Magyarország területén 460-470 ezer zsidó maradt, akiknek a száma 1938-ig 400 ezerre csökkent, egyrészt a negatív demográfiai folyamatok, azaz a természetes népességcsökkenés, másrészt a tömeges kikeresztelkedések miatt. Minden ellenkező állítás és propaganda ellenére tehát a zsidóság száma 10-20 százalékkal csökkent. Az országgyarapítások következtében több mint 350 ezer izraelita felekezetű polgár került vissza Magyarországra, ezzel a zsidóság száma 750 ezerre nőtt, illetve ott voltak a már említett kikeresztelkedett zsidók is.
Ekkor a zsidóság közel fele, 44 százaléka élt a visszacsatolt területeken. A zsidóságról alkotott kép is átalakul: 1938-ig elsősorban az asszimilált zsidók határozták meg a zsidóság arculatát, 1938-41 között azonban már a vidéki ortodox zsidók adták a magyarországi zsidóság többségét. Ezzel megszűnt Budapest primátusa, s a visszacsatolások során olyanok kerültek vissza Magyarországra, akik 20 évig nem Magyarországon éltek, és már nem is nagyon tudtak magyarul.
Haraszti György arról beszélt, hogy 1941-től az 1944. márciusi megszállásig a magyarországi zsidóság súlyos veszteségeket szenvedett, de a német érdekszférában egyedüliként "intakt maradt". Három nagyobb csapást említett: elsőként a kamenyec-podolszkiji vérengzést, az ún. pre-holokausztot, amelynek 13-14 ezer zsidó esett áldozatul, a zsidó munkaszolgálatosok tragédiáját (35 ezer fő, a 2. magyar hadsereg veszteségének negyede), illetve az újvidéki vérengzéseket, amely során 800-1000 zsidót öltek meg. A történész rámutatott: az 1944-es deportálásoknak 430-440 ezer áldozata volt, nagyobbrészt a visszacsatolt országrészeken, illetve vidéken élő zsidóságot sújtotta, a trianoni Magyarországon élő 480 ezer zsidóból 190 ezer maradt.
Botos János egyetemi docens elmondta, hogy összesen 5450 millió pengőnyi zsidó vagyon veszett el 1944 és 1947 között. A történész a zsidóság vagyonvesztéséről szóló előadásában egyebek mellett arról beszélt, hogy a magyar állam és a németek által elrabolt értékekre vonatkozó nemzetközi előírásoknak a világháború utáni magyar kormányok csak formailag tettek eleget, valójában azonban nem adták vissza a zsidó vagyont jogos tulajdonosaiknak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
