Órákat és cukorkát is kért hazánktól kártérítésként a Szovjetunió
2014. szeptember 30. 18:15 MTI, Múlt-kor
Volt-e esély az ellenállásra?
Már az 1944. március 19-i bevonulást megelőzően 1655 fő (továbbá 20 harci gép) tartózkodott hazánk területén a német légierő állományából, a németek a rájuk jellemző precizitással szervezték meg az akciót, a legkisebb esélyt sem hagyva az ellenállásra; a német hadvezetés kezdetben szlovák és román csapatokkal is számolt, de erről végül lemondtak, ahogy a Tiszántúl megszállásáról is – mondta el Számvéber Norbert, a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár levéltárvezetője.
Miként arra előadásában rámutatott, az aktuális német hadrend sokat változott a keleti front elszívó hatása miatt, s azt a magyar ellenállástól tették függővé. Hozzátette: a németek nem úgy bántak Magyarországgal, mint egy szövetségessel, hanem valóságos katonai hadműveletet hajtottak végre a kormányváltás, a hinta-politikát, titkos béketárgyalásokat folytató Kállay-kormány elmozdítása érdekében.
Szórványos ellenállási kísérletek így is történtek, például az újvidéki vasúti hídon, ahol a tűzváltásban egy magyar tartalékos honvéd meghalt, egy másik pedig megsebesült. A magyar hadsereg 450 ezer kiképzett, mozgósítható katonából állt, de a legütőképesebb 90 ezer katona éppen a szovjet harctereken volt; Számvéber Norbert szerint bár nem volt esély katonai ellenállásra, a németek passzív ellenállásra azért számítottak.
Az 1944. március 19-i végrehajtás négy irányból (északnyugati, délnyugati, déli és északi támadó csoport), összetartó menetekkel valósult meg. A németek tökéletesen tisztában voltak a Magyar Királyi Honvédség harcértékével, így például tudták, hogy kevés géppisztolyunk van és hogy hol vannak a mozgósított magyar seregtestek.
A páncélos állomány számszerűleg megegyezett, de haditechnikailag a németek hatalmas fölényben voltak. A magyar légierő néhány óra alatt elveszítette volna a harcot a magyarországi légtér feletti uralomért, a németek a vadászgépek számát tekintve több mint tízszeres túlerőben voltak. Számvéber Norbert összegzése szerint katonai szempontból egyértelműen a számok döntöttek, a Magyar Királyi Honvédség pedig nem volt abban az állapotban, hogy hatékony ellenállást fejtsen ki.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
