Skócia: menni vagy maradni?
2014. szeptember 18. 12:30
Unió Angliával
A 17. század utolsó évtizedét a gazdasági hanyatlás jellemezte Skóciában: a Baltikummal, valamint a Franciaországgal való kereskedelem visszaesett, amit súlyosbított a rossz termésátlag, illetve az 1651-es Navigation Act kereskedelmi korlátozásai. A "hét szűk év" megnevezéssel illetett helyzetből való kilábalást a Bank of Scotland felállításával próbálták megoldalni, azonban a századfordulóra kialakuló pénzügyi krízis és a gyarmati sikertelenségek miatt a csőd közelébe került Skócia.
Az ország 1,2-1,3 millió fős lakossága a 18. század elején még mindig igen szegény volt és szinte egészében a mezőgazdaságra támaszkodott. A vészterhes gazdasági időszak az ország északi részeinek éhínségéhez és elnéptelenedéséhez vezetett. A politikai unió, amely a 17. század során már többször is felmerült, politikailag és gazdaságilag is vonzó lehetőségeket rejtett magában, ráadásul az ország egyre jobban függött az Angliába irányuló szarvasmarha- és a textilexporttól.
1707. január 6-án a skót parlament történelmet írt: 110 tagjából 69 szavazott a Treaty of Unionra, vagyis az egyesülésre. Valójában ez egy gazdasági unió volt, a szerződés 25 cikkelyéből a legtöbb a Nagy-Britanniának nevezett új állam gazdasági kérdéseivel foglalkozott. A Képviselőház 513 tagjából 45 volt skót, míg a 190 fős Lordok Házában 16 északi ült. Ezek az arányok hozzávetőlegesen megfeleltek a két ország közti fejlettségbeli különbségeknek: Angliában ugyanis ötször többen laktak, mint délen, a gazdasági erejük azonban 36-szor nagyobb volt, mint a skótoknak. A valuta, az adózás, valamint a kereskedelmet szabályozó döntések London hatáskörébe tartoztak, a skót törvények azonban megmaradtak az angol jogrendszer mellett, ahogyan a vallási különállás is.
A 18. századtól rohamosan fejlődő angol gyarmatrendszer miatt hatalmas piacok nyíltak meg a skótok előtt, az egyesülést követő 150 éven belül Európa egyik legszegényebb államából Skócia egy gazdag és iparosodott országgá vált. A városok szédületes mértékben növekedtek, Glasgow a dohány- és cukorkereskedelem központjává, míg Edinburgh a skót felvilágosodás szellemi centrumává nőtte ki magát.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
